A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

A szennyvízürítés megkezdését követően azonban a forrás vizének minősége 1991. év júliusában ugrásszerűen romlott, kiemelten a bakteriális jellemzők tekintetében, és zavaros is volt. Ezt mutatja a forrás 12. ábraként megadott, 37 °C-os telepszámot ábrázoló grafikonja. Különösen kedvezőtlen, hogy az ürítőhelyet egyben kommunális szemét lerakására is használták, mivel a szennyvízzel átitatott szeméttest várhatóan még évtizedeken keresztül aktív marad. A forrást az ivóvízellátásból tartósan ki kellett kapcsolni. Ez esetben külön ki kell emelni azt a nagymértékű felelőtlenséget, hogy a szennyvízürítés a terület fokozott érzékenységének ismeretében a karsztos kőzetek rétegfejei mentén történt, ahol viszonylag kis terület levédésével is elkerülhető lett volna a szennyezés. A kőzetek érzékenységére jellemző adat a területen korábban az Alba Regia Barlangkutató Csoport által több ízben - többnyire a kréta fedőkarsztban lévő víznyelőkben - végzett nyomjelzéses vizsgálatok eredménye [1], Ezen vizsgálatok a fenti sajnálatos tapasztalattal egyezően igen gyors felszínalatti vízáramlást mutattak. 1964. év tavaszán például a nyomjelzést a Tés és Csőszpuszta közötti útkanyar mellett található I-43-as kataszteri számú víznyelőben hajtották végre. Ekkor az alkalmazott jelzőanyag sorrendben fluoreszcein, fiixin, és konyhasó oldat volt. (A konyhasó oldat nagyobb fajsúlya miatt a mélyebb járatok kimutatására volt hivatott.) A jelzőanyag megjelenését a korábbi tapasztalatok alapján a Kőbánya- (vízszintes távolság: 1220 m, szintkülönbség: 180 m) és a Siska forrásokban (vízszintes távolság: 2260 m, szintkülönbség: 191 m) várták. A vízfestés pozitív eredményt mutatott a Kőbánya forrásnál, ahol a fluoreszcein a beadagolás után kb. 6 óra, a konyhasó pedig 9,5 óra elteltével jelent meg. A fuxint a fluoreszcein nagy töménysége miatt csak a forrás köriili növényzeten észlelték. A fenti adatok alapján számolva az 1220 m vízszintes és 180 m függőleges szintkülönbség figyelembevételével a fluoreszcein 205,5 m/óra (4932 m/d), a konyhasó oldat 129,8 m/óra (3115 m/d) terjedési sebességgel jutott el a forráshoz. Azóta a térségben új karsztkút létesült a mélyebb helyzetű fokarszt feltárására, amelynek során olyan komplex hidrogeológiai elemzés alapján került a kút elhelyezésre, hogy a hasonló azonnali szennyezések lehetősége szinte kizárható legyen. Természetesen a lassúbb, regionális jellegű szennyezések veszélyével továbbra is számolni kell. A leírt esetek csoportosítására természetesen más módszer is elképzelhető, illetve részletesebb adatok alapján további kategóriák lennének felállíthatók. Azonban ezen esetek is mutatják, hogy a vízkészletek - ezen belül a karsztvízkészletek - védelme érdekében igen sürgető további tennivalóink vannak. 559