A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

közelítőleg ismerhetjük. Külön szempont, hogy a mezőgazdaság az állatok legeltetése során a növénytermesztés számára kevésbé értékes sziklás legelőket veszi igénybe, melyek egyben a legérzékenyebb, és többnyire magas térszínű, a karszt szempontjából jó utánpótlódású területeket jelentik. Ilyen helyekről a karsztba történő bemosódás veszélye is fokozott (pl. Tési fennsík víznyelőinek környezete). A gyors beszivárgás miatt a szinguláris járatrendszereken keresztül a karszt előre nem látható módon, és előre nem látható mértékben szennyeződik. Magyarországon - mint a mérsékelt égövi karsztoknál általában - a karszt pozitív vízháztartású egység, ezért a karsztban magasabb a vízszint, mint a környező területeken. A vízellátásban a jövőben a komfortfokozat növekedése várható, a jelenleg igen visszafogott vízfogyasztás még a takarékos vízhasználatok ellenére is növekedni fog, így a vízbázisok nagyobb kihasználása várható. Emellett egyes - szennyeződés miatt kieső vízbázisok pótlása érdekében új vízbázisok kialakítása válik szükségessé. Ezért a jövőben olyan területek válhatnak utánpótlódási területté, amelyek jelenleg nem vesznek részt az utánpótlódásban. A fentiekből és a kedvező vízminőségből következik, hogy a karszt teljes területe vagy jelenlegi, vagy a jövőbeni vízbázisok potenciális utánpótlódási területe, így - a 123/1997. (VII. 18). Korm. rendelet alapján értelmezve - a karsztot teljes egészében üzemelő, illetve távlati vízbázisként kell védeni! A pozitív vízháztartásból és a vízföldtani adottságokból következik az is, hogy a karszt táplálja a környező területek víztartóit. A karszt szennyezése az átadott készletek révén bejut a porózus kőzetekbe is. A karszt tehát egyrészt önmaga, másrészt a porózus kőzetek miatt védendő. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a szingularitások miatt a karszt veszélyeztetettsége óriási. Karsztos területen az elmondott bizonytalanságok miatt nincs teljesen megbízható védőterület lehatárolási módszer, a karsztot teljes egészében kell védőterületnek tekintenünk és védenünk, egyrészt önmaga, másrészt a karsztot övező porózus kőzetek vízkészletének megóvása érdekében. A sérülékeny környezetben üzemelő vízbázisok védelme érdekében az elmúlt évtizedekben a BAKONYKARSZT Rt. igen jelentős erőfeszítéseket tett, mintegy 45 vízmű vízbázisa esetében végzett és végez védőterület kialakítási munkákat. Emellett megkezdődött, és több vízbázis esetében el is készült a sérülékeny vízbázisok védelmére indított kormányprogram keretében a vízbázisok diagnosztikai vizsgálata (pl. Veszprém Városi Vízmű, Várpalota Városi Vízmű). 554