A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

vízadó képződménye az Ugodi Mészkő Formáció, egykor zátonyokat alkotott a partvonal mentén. Az eocénban érkező újabb transzgresszió következtében Nummulitesekben gazdag, mintegy száz méter vastagságot elérő mészkő képződött (Szőci Mészkő Formáció). A rétegsor felső kétharmada erősen rétegzett, agyagos, nagyméretű nummuliteszek (N. Laevigatas ?, millecaput ?) jellemzik. A rétegsor alsó harmadának kezdetén egy, vagy két szintben tömeges, kristályos alveolinás, asszilinás mészkő található (N. perforatus szint), amely igen jó vízadó, erősen karsztosodott, utánpótlása azonban gyakran korlátozott. A Szőci Mészkő Formáció fedőjében nagy vastagságú tufitos márgák települnek. Az oligocént, alsó-miocént a terület É-i és Ny-i részén durva kavics konglomerátum képviseli elsősorban, ezzel szemben a K-i részen aleuritos, finomszemcsés frakció az uralkodó. A miocén magasabb tagozatait durva mészkő, édesvízi mészkő és agyagmárga képviseli, amelyek ingressziós összletekként a hegység kiszélesedő völgyeiben figyelhetők meg. A hegységperemeken a legnagyobb kiterjedésű felszíni, illetve felszfnközeli képződmény a felsö-pannóniai alemeletbe tartozik. A változatos, homokos, agyagos, helyenként édesvízi mészköves kifej lődésü összlet vízbeszerzés szempontjából csak közepes adottságú, nagy elterjedése miatt azonban jelentős területek vízellátásának alapját képezi. A negyedidőszak üledékei közül jelentősek a középhegység ÉNy-i szélén található kavicsos, homokos lerakódások (pl. Rába kavicsterasz). A hegységet különböző orogén fázisokban jelentős tektonikai hatások érték. Megfigyelhető egy, a hegység hossztengelyében húzódó vetőrendszer (larámi vetők). Ennél Fiatalabbak a hegység kiemelkedése során keletkezett többirányú vízszintes eltolódás-sorozatok. A legidősebb és legnagyobb amplitúdójú vízszintes eltolódások ÉÉNy-DDK-i csapásúak, és az egész hegységet átszelik. A legfiatalabbak majdnem Ny-K-i irányúak, kisebb elmozdulást mutatnak és részben még ma is aktívak. A vízszintes eltolódást vonalak miatt kulisszaszerüen elmozdult blokkok a hegység D-i peremén két jelentős feltolódási vonalat hoztak létre, amelyek Várpalotától Keszthelyig nyomonkövethetök. Északabbra húzódik a Veszprémi „törés" délebbre a Litéri „törés", amelyek genetikailag mint feltolódási övek az alpesi takaró rendszerekkel állnak rokonságban. Emiatt a Balaton-part és a hegység belseje közötti merőleges szelvényekben a triász üledéksor többszöri megismétlődése figyelhető meg. 2.2. VÍZFÖLDTANI VISZONYOK, KARSZTVÍZEMELETEK Az egymásra települő rétegek között jó vízvezető és vízzáró üledékek váltakoznak, melyek részben elkülönülő vízadó szinteket eredményeznek. A rétegtanilag legalsó vfzvezetö összletbe a permi vöröshomokkő, és a 551