A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

mert azt a csapadéktól függően, de a talajvízszint mélységétől függetlenül állandó értékként tételezi fel. Megítélésünk szerint - s ezt támasztja alá az 5. táblázat is - a különböző mélységben elhelyezkedő talaj víztükörhöz a csapadékból beszivárgó vízmennyiség nem független a mélységtől, hanem exponenciális összefüggéssel jellemezhető az alábbi általános formula szerint: B.= f (P), e'+ b ahol B,v - a talajvíztükörhöz érkező csapadékmennyiség (mm/év) f(Pn>) - a felszínen beszivárgó csapadékmennyiséget jellemző függvény x - az e kitevője b - konstans A beszivárgási egyenlet felszíni pontját a lehullott csapadékmennyiség párolgási veszteséggel csökkentett értéke adja, a másik illesztési pontját pedig az adott észlelőkút talajvíztükréhez, az évi vízjárást meghatározó, számított beszivárgott csapadékmennyiség. Az ismert sokévi (1961 - 1990) értékekkel kalibrálva a fenti egyenletet a szcenárióbeli csapadékadatok figyelembe vételével az adott kút környezetének hidrogeológiai viszonyait is figyelembe vevő becslés számítható. A talaj víztükörből történő párolgás felszíni pontját a számított területi párolgás-érték adja, mélységfüggvénye pedig szintén exponenciális, s a nagyobb mélységekből kevésbé számottevővé zsugorodó mennyiségű. A fenti egyenletek alkalmazásával az egyes meteorológiai szcenáriókra vonatkozóan mind a megadott csapadék, mind pedig a hőmérsékleti adatok figyelembe vételére lehetőség nyílik. IRODALOM 1. A Gerje-Perje vízgyűjtő vízföldtani modellezése, VITUKI Rt., 1998. (Témaszám: 721/1/4342-1) 2. Juhász József: Hidrogeológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1968. 3. Major Pál: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái, Nagyalfóld Alapítvány kötetei 3., Békéscsaba, 1994. 538