A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

új fogyasztói preferenciák és a termálvizek mezőgazdasági célú felhasználási lehetőségének megjelenése indokolta. Az elmúlt 40 év halászatfejlesztési kutatásainak eredményeképpen elterjedtek az olyan intenzív haltermelő telepek, melyek a világ édesvízi akvakultúrájában jelentős fajok (tok, pisztráng, angolna) tenyésztését kezdték meg. Az általam 1998-ban vizsgált telepek sajátosságaikból következően az angolna (Hévíz, Tuka), tilapia (Tuka) és afrikai harcsa (Szarvas, Tuka) fajokkal próbálkoztak. Az említett halfajok választását elsősorban tenyésztésük külföldi sikeressége (Hollandia, Belgium, Norvégia), továbbá kedvező gazdasági mutatóik indokolták. Az afrikai harcsát (Clarias gariepinus) nagy környezeti tűrőképessége, gyors növekedése, szaporasága, valamint széles takarmányspektruma teszi alkalmassá a geotermikus és hulladékvizek elsődleges halas hasznosítására. Az angolna (Anguilla anguilla) esetében, bár szigorúbb vízminőségi kritériumokat, drágább technológiát és takarmányozást kell betartani és alkalmazni, tartását igen magas piaci ára teszi gazdaságossá. (TÖLG, 1998) A tilapia (Tilapia aurea) faj rendelkezik a legnagyobb toleranciával a vízminőséggel szemben - mondhatni a legigénytelenebb faj - és így a legkedvezőtlenebb mutatókkal rendelkező termálvizek felhasználását is lehetővé teszi. Mindezeken túl említést érdemel, hogy ezen fajok igen jóízű, kiváló minőségi paramétereket mutató halhússal rendelkeznek. (3. ábra) 4. HASZNOSÍTOTT TERMÁLVIZEK ELHELYEZÉSE A jelenlegi gyakorlatban a használt hévizek elhelyezése a nagy vízhozamú folyókba, csatornákba vezetéssel, vagy a felszín alatti rétegekbe való visszasajtolással történik. Tíz évvel ezelőtti adatok alapján a víznyerő helyek 81%-nak vizét felszíni befogadóba helyezik, de 51%ban vízkezelés nélkül. (KSH, 1989) Felszíni vizeink védelme érdekében azonban az élővízbe vezetés csak úgy fogadható el, ha a termálvíz károsító hatásait ki tudjuk küszöbölni. Ennek megoldása lehet a tározótavas (lásd a hévízi telep), hígításos (elfolyó rendszerű - lásd a tukai telep és a szarvasi telep) elhelyezési mód összekötve halas hasznosítással, melynek során a hévíz belső komponensei értékes halhússá alakíthatók környezetbe illeszkedő állóvizekben. Mindenkor megfelelő rendeletekkel szabályozzák a hévíz mérgezőanyag tartalmát, fizikai és kémiai jellegét meghatározó anyagokat, így az anionés kation-mennyiséget, a kémiai oxigénigényt, stb. Ezen OVH rendeletek részletes ismertetésétől eltekintek, viszont kiemelném az elhelyezés (felszín alatti, felszíni) szempontjait. A hévíz visszasajtolás alkalmazásának szükségessége három okból merült fel: - a kitermelt nagy sótartalmú hévizek a felszíni befogadókat károsan terhelik -a hévíztárolók nagyobb része rossz utánpótlódású, így a termelés hatására csökken a rétegnyomás 435