A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

1. SZEKCIÓ: Terület- és településfejlesztés és a vízgazdálkodás kapcsolata - Schreffel Rudolf: Gondolatok a területfejlesztési és vízgazdálkodási tevékenység kapcsolatáról

igazítani a terveket, lényegében utólag legalizálni a tervtől eltérő fejlesztéseket. Ennek számos oka közül csak néhányat említve: - a helyi engedélyezések során általánosan működött a "kijáró mechanizmus", a cél szentesíti az eszközt címen az utólagos (alacsony bírság tételű!) fennmaradási engedélyek gyakorlata; - a települések lakosságának alacsony szintű, vagy meg sem jelenő érdekérvényesítő igénye; - az önkormányzatiság hiányában a tanácsi adminisztráció egzisztenciálisan is - erősebben függött a megyei, illetve felsőbb szintű (kormányzati) szervektől, mint a helyi lakosság megítélésétől, "közhangulatától". (Ez utóbbi probléma-típus vonatkozásában - a legutóbbi fejleményekre is tekintettel - külön elemzésre lehetne érdemes Ofalu közismert esete a veszélyes hulladék-lerakóval kapcsolatban: - állami helykijelölés, - helyi tiltakozás "mozgalmak" kezdeményezésére, önkormányzatiság, a téma újratárgyalása és a lerakó engedélyezése a szükséges garanciák alapján, - építési hatósági jogkör "körzetesítése", Siklós az engedélyt visszavonja.) Szemben az Inézőbbizottságok intézményével, az államilag nem kijelölt "nem kiemelt térségek" meg sem szerveződhettek, a "kis térségi" érdekérvényesítési lehetőség még részlegesen sem merülhetett fel. Vízügyi vonatkozásban - negatívumként - két körülmény említendő. Egyrészt a központi költségvetési források beszűkülése miatt több kormányhatározattal jóváhagyott, s korábban ütemes végrehajtású fejlesztési program lelassult (BVFP, VVFP), illetve le is állt (KisBalaton Vízvédelmi Rendszer), s ezeket a folyamatokat az ágazat nem tudta "érdekérvényesítő" módon befolyásolni. Másrészt összefüggésben a gazdasági folyamatok negatív irányával - a korábban elkészült, illetve folyamatban lévő tervek (Kisköre III. ütem, Csongrádi vízlépcső, stb.) "halaszthatóvá" váltak, s ezzel is magyarázhatóan a tervezési munkák is jórészt leálltak. Ugyancsak negatív eredményű lehet egy, a korabeli VATTI, illetve VGI mint háttérintézmény értékelésére vonatkozó vizsgálat. Az intézmények sajátos létbiztonságát az állami megrendelések indokolatlan mértékben garantálták, s ez az intézmények létszám-beli túlnövekedéséhez, tevékenységük lelassulásához, a szakmai tevékenység önállósága leépüléséhez, a szakmai arculat elvesztéséhez, általános elbizonytalanodáshoz vezetett. Ennek eklatáns példája volt a Dunakanyar üdülőkörzet kérdése, ahol a "jövőkép" meghatározása szempontjából az 1990. előtti utolsó években egymásrra várt az ÉVM és 38