A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Wittner Ilona–Farkas Ádám: Az ivóvíz minősége Hajdú-Bihar megyében: jelen és jövő

Rt. 63 településen (beleértve az önkormányzattal nem rendelkező külterületi lakott helyeket is) 57 vízmüvet üzemeltet és 156 ezer lakos számára biztosítja az ivóvizet. A megye területén a közüzemi ivóvízellátás - Debrecen, Nagyhegyes és néhány külterületi lakott hely kivételével - felszín alatti vízből történik. Hajdú-Bihar megye területe a vízbázis vízminősége tekintetében kedvezőtlen adottságúnak mondható (1, 6). A Hajdú-bihari Önkormányzatok Vízmű Rt. által üzemeltetett 134 mélyfúrású kút között csupán egyetlen olyan található, amely az ivóvíz fizikai és kémiai vizsgálata alapján történő minősítésére jelenleg érvényben lévő MSZ 450-1:1989. sz. szabvány szerint megfelelő (kifogástalan) vízminőségűnek tekinthető. A kifogásolás alá eső paraméterek közül leggyakoribbak a vízhőmérséklet, az összes keménység, a vas-, a mangán-, az arzén- és a metántartalom, kevésbé gyakori, de egyes területeken jellemzőnek mondható a pH, a vezetőképesség, a nátrium, az ammónia-tartalom és a kémiai oxigénigény határértéket meghaladó értéke. A vízbázis vízminősége szerint a következő tisztítási technológiai igények jelentkeznek: gázmentesítés, savtalanítás, vasés/vagy mangántalanítás, arzénmentesítés, ammóniaeltávolítás, szervesanyag-eltávolítás, vízkeményítés, hűtés. Ezek közül a tisztítási technológiák közül - az utóbbi kettő kivételével - valamennyi előfordul a területen. A tisztítási technológiák alkalmazásával jelenleg elérhető, hogy kifogásolható minőségű ivóvíz — a vas- és/vagy mangántalanító berendezések esetenkénti nem megfelelő működésétől eltekintve - szinte kizárólag csak a magas hőmérséklet miatti másodlagos bakteriális szennyezés, illetve az alacsony értékű vízkeménység és/vagy a magas nátriumtartalom miatt fordul elö. 3.1. Arzén Az 57 vízmű közül egyetlen egy sincs, amelyiknél a hálózati víz arzéntartalma a jelenleg érvényes 0,050 mg/L határértéket meghaladná (vö. 1. ábra). Ez a következő beavatkozásoknak köszönhető: egy vízműnél a saját kútból történő vízellátás megszűnt és a szomszéd településről távvezetéken kapja a vizet; két vízműnél az arzénmentesítési program keretében szűrési technológia került kialakításra; egy településen pedig a különböző arzéntartalmú vizek keverésével, a kutak üzemelési sorrendjének megfelelő kialakításával sikerült elérni az arzéntartalom határérték alá csökkenését. Az eddig elért eredmények azonban nem elegendőek. A kormányrendelet elfogadása után 6 vízműnél, az Európai Unióhoz való csatlakozás után 21 vízműnél kell megoldani az ivóvíz arzénmentesítését. .317