A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)
2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - Maincz Tamás: Ivóvízminőség Tolna megyében
de ennek mértéke az egészségügyi határértéket nem haladja meg, és gyakorlatilag nem is emelkedik. A megye azon területein, ahol az első vízadó réteg jelentős mértékben elszennyeződött, a mélyebben fekvő rétegekből kellett megfelelő hozamú vízbázisokat keresni. A megfelelő mennyiségű, felszínre hozható rétegvizek elhelyezkedése igen változatos, szinte településenként más és más. Ezek a rétegmélységek 20 - 500 m között változnak. A rétegvizek általában oxigént nem, vasat és agresszív szén-dioxidot csaknem mindig tartalmaznak. Az esetleg jelenlévő ammónium, szulfid-, szulfát-, arzén és klorid-ion is geológiai eredetű. Oldott sótartalmuk a kis, 200 - 250 mg/l értéktől a 10.000 - 20.000 mg/l értékig terjedhet. 1000 mg/l oldott sótartalom fölött a vlz már ásványvíznek tekinthető. A 80 - 140 m talpmélységű kutak adják általában a legkedvezőbb minőségű vizeket mind a fogyasztás, mind a szolgáltatás szempontjából. A mélyebben fekvő rétegekből kitermelt vizek általában melegebbek, oldott metán gázt tartalmaznak, igen lágyak és ammónium tartalmuk is jelentős (meghaladja a 2 mg/l értéket). Mindebből adódóan a felszínre hozott vízben, az elosztó létesítményekben, csővezetékekben olyan kémiai, biokémiai folyamatok játszódnak le, melyek a víz minőségét - elsősorban bakteriológiai szempontból - lerontják. Ilyen adottságú vízbázisok a megye sok táján megtalálhatók, leginkább a Hegyháton, Tamási, Dombóvár és Simontornya környékén jellemző. A bakteriológiai vízminőség romlása mellett káros, egészségre veszélyes kémiai anyagok is keletkezhetnek a csőhálózatban, melyek közül a legveszélyesebb a víz ammónium tartalmából képződő nitrit. A mélységi vizek egyéb, geológiai eredetű oldott anyagokat is tartalmazhatnak, melyek az egészség szempontjából is meghatározók lehetnek. Az egyik ilyen elem az arzén. Tolna megyében egy településen Dunaszentgyörgyön - haladja meg a kutakból termelt víz arzénkoncentrációja a magyar előírás 50 mg/l értékét. Tolna megyében 10 sérülékeny üzemelő vízbázis található (Bonyhád, Decs, Dombori, Fadd, Gerjen, Kismórágy, Mórágy, Őcsény, Szekszárd, Tolna). Ezek szerepelnek a biztonságba helyezési programban. Szekszárd és Bonyhád esetében a védőterületeket meghatározták, Faddnál jelenleg ez még folyik. A térség távlati vízellátására a Dunafoldvár és az ország D-i határa közötti kavicsterasz kutatása 1984-ben kezdődött és jelenleg már a biztonságba helyezési program folyik. A megkutatott terület Tolna megyében a Dunaföldvár és paksi magaspartok között húzódó Bölcske-madocsai süllyedék, valamint a paksi és Dunaszekcső-bátai magaspartok között elterülő Paks-bátai süllyedék. A kutatás alapján kijelölt távlati vízbázisok (kataszteri jelükkel): 251.
