A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

2. SZEKCIÓ: Ivóvíz- és szennyvízminőség és tisztítástechnológia - dr. Kárpáti Árpád–dr. Kiss Jenő–Balaskó László: Nitrogéneltávolítás növelése kis KOI/TKN arányú szennyvíz tisztításánál

iszap keletkezett. Ezt az üzemi gyakorlat is igazolta. Mintegy kéthavonta került sor 50 m

3 iszap elvételére a levegőztetett medencéből, ami az átlagos 5 kg/m

3 iszapkoncentrációnál 250 kg iszap szárazanyagot képviselt. Ennek is csak mintegy 70-80 százaléka volt a szerves anyag, a többi ásványi rész. A fólösiszapként elvett iszapos folyadékból egy napos Ulepítés után, mintegy 8 m

3 sürü iszapos fázis volt elkülöníthető, ami vagy dekanteres víztelenítésre, vagy közvetlenül az elhelyező telepre került. A 8 m

3 gravitációsan sűrített iszap szárazanyag tartalma 3 % körüli volt. Ez jól egyezik a korábban megadott iszapmennyiségből számítható értékkel. Az iszaphoza

m az adatok alapján ekkor szárazanyagban mintegy napi 4 kg körül mennyiség volt. Ezzel az értékkel számolva a biológiai részben kialakuló iszapko

r 400-500 nap, ami irreális érték. A kommunális tisztításnál a relatív iszapterhelést ritkán tervezik ilyen kicsire, illetőleg ilyen terhelésnél mintegy 60-80 napos iszapkor alakul ki azoknál. Ez annak a következménye, hogy a kommunális tisztítóknál nem jelentkezik a bevezetőben már említett nagy mértékű iszapkihordás. Az iszapkihordá

s lebegőanyag veszteséget jelentett, melyek összetétele közelítőleg a cellulóz átlagos összetételével közelíthető. A cellulóz (C

6H

1

0O

5)n fajlagos KOI-je (6x32) / (6x12 + 5x18) = 192 / 162, azaz 1,2 g KOl/g cellulóz körüli érték. A kommunális szennyvizek tisztításánál keletkező, kevésbé stabilizálódott szekunder iszapnál ezt 1,5 körüli fajlagossal számolhatjuk. Az előzővel számolva a sárvári üzem tisztított elfolyó vízének ekkor az átlagosan 100-120 mg/l kémiai oxigénigényében 90-100 mg KOI/I egyenértéknek megfelelő, vagy közelítőleg 0,1 kg/m

3 biológiai termék kihordás jelentkezett. Ez összességében napi 10 kg körüli iszap kihordását jelentette, ami két - két és félszerese a napi fölösiszap hozamnak. Együttesez ezek már 14 kg/nap iszaphozamot jelentenek, amivel számolva már lényegesen kisebb iszapkor adódik. A nitrifikációhoz kommunális szennyvizek esetében biztonsággal 10 naposra tervezik az oxikus iszapkort. Az adott szennyvíznél azonban a lakossági szennyvizek TKN szennyezettségének öt-hatszorosa jelentkezik, ami arányosan nagyobb iszapkort is igényel a nitrifikációhoz. Megállapítható tehát, hogy az adott rendszer a nitrifikációra biztonsággal volt méretezve, még akkor is, ha az ipari szennyvizek esetében gyakori, lassító hatásokat is figyelembe vesszük. A korábbi technológia tervezése tehát az iszapterhelést illetően megfelelően történt. A két iszapkörös megoldás ezt a biztonságot kívánta tovább növelni. Az üzem biológiai tisztítója ugyanakkor relatív tápanyaghiánn

yal üzemelt (Pulai-Kárpáti, 1999a). Az eleveniszapos részben a fizikai-kémiai előtisztítás eredményeként a korábbi szerves C : N arány jelentősen csökkent. Az N : C arány, illetőleg a TKN : KOI arány a szerves anyag eltávolításának arányában növekedett a korábbiakhoz képest. Ez a tisztításnál relatív szerves tápanyag-hiányt, a nitrifikációnál viszonylagosan 206.