A Magyar Hidrológiai Társaság XVIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Veszprém, 2000. július 5-6.)

1. SZEKCIÓ: Terület- és településfejlesztés és a vízgazdálkodás kapcsolata - Gayer József–Meike van Ginneken–Janusz Kindler–Somlyódy László–Hilary Sunman: A biztonságos vízviszonyok megteremtése Közép- és Kelet-Európában: regionális jövőkép és akcióterv

Ez az a jövökép, amelyet mind a Duna-medence, mind a Balti térség országai elfogadnak. A hidrológiai viszonyok különbözősége ellenére a konzultációkon résztvevő országok képviselői úgy érezték, hogy ez a Jövökép jól tükrözi közös céljaikat, és utat nyit a régión belül a lényegi együttműködésre. 3. A FELVETŐDÖTT GONDOK A hidrológiai viszonyok és a vízkészlet adottságok jelentősen változnak a régión belül, de a problémák intézményi és történelmi okai közösek. A nehéziparra és a nagyüzemi mezőgazdasági szövetkezetekre koncentráló központilag tervezett gazdasági rendszer tevékenységei nagymértékben elszennyezték mind a felszíni, mind a felszínalatti vizeket. Az intézményi megosztottság és a költségvetés korlátjai beszűkítik a vízügyi beruházások tartalmi és léptékbeli lehetőségeit. Elhanyagolták a környezeti szempontokat és mind az árvizek, mind az aszály folyamatosan ismétlődő veszélyhelyzetet teremtenek. 3.1 SZENNYEZÉS ÉS VÍZMINŐSÉG A felszíni és felszínalatti vizek rossz minősége a térség minden államában jelentkező probléma. Mind az ember egészsége, mind az ökoszisztéma kockázatnak van kitéve a nem kellően tisztított kommunális, ipar és mezőgazdasági szennyvizek (beleértve a nem-pontszerű szennyezéseket) által. Nem megfelelő az ivóvízellátás a vidéki területeken az egész régióban; a szennyvízelvezetés és tisztítás foka alacsony és a hulladék-gazdálkodás nagyon elmaradott. A problémának számos dimenziója van: jogi, műszaki, ágazati és intézményi. A gazdaság szerkezeti változásai azonban új lehetőségeket nyitnak meg a szennyezési szintek és a vízhasználatok befolyásolása terén. Az átmeneti időszakban, a kilencvenes évek elején, a legtöbb CEE országban visszaesett az ipari termelés és ez csökkentette a környezeti károkat. A hatékony szabályozás és a gazdasági reform biztosíthatja, hogy a gazdaság fellendülése ne járjon növekvő szennyezéssel. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra. Az utóbbi években az árnövekedés és az állami gazdaságok szétesése miatt visszaesett az öntözővíz, a műtrágyák és a peszticidek használata. A jövőben a mezőgazdaság azonban megint intenzívvé válhat. Emiatt a szennyezéseket megelőző és elhárító beavatkozásokra van szükség. A szennyezési probléma megoldása tehát egyrészt a múltból hátramaradt szennyezés megtisztítását és egyúttal a szennyezés jelenlegi alacsony szintjeinek fenntartását jelenti. 17