A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Ombódi István–Tóth Erika: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Sajó–Bódva vízgyűjtőjén

A vízvezetékhez történő csatlakozás kedvezőtlenül alakul elsősorban az igen magas vízdíjak miatt. Legmagasabb a városokban, ahol eléri a 95 %-ot. Az 1996. évi adat szerint a vizsgált területen a 28, víztisztító művel rendelkező településen összesen 191.505 m

3/nap vízmennyiség előállítására van kapacitás, az előállított ivóvízmennyiség 122.448 m

3/nap, kihasználtságuk összességében 64 %-os. A vízművek a vizsgált területen kívül lévő települések vízellátását is szolgálják. 5.9. Ipari vízellátás A tervezők 9 db ipari vízhasználót vizsgáltak, amelyek az ipari vízfogyasztás 95 %-át adják. Az ipari vízellátás döntő mértékben a Sajóból történik és egy használ felszín alatti vizet, öt rendelkezik saját felszíni vízkivételi művel. Az ipari vízművek jelentős fölös vízmű kapacitással rendelkeznek. 5.10. Szennyvízelvezetés és -tisztítás A térség legjelentősebb konfliktus helyzete a szennyvizek ártalommentes elhelyezése. A vizsgált területen lévő 152 település közül 35 rendelkezik bizonyos mértékű csatornahálózattal. A vizsgált területen 16 szennyvíztisztító telep üzemel. A regionális rendszerek száma 3. A terv keretében a vízgyűjtő szennyvízelvezetésére és -tisztítására három változat került megvizsgálásra: • Megyei Szennyvíz-elhelyezési Keretterv szerinti megoldás • Országos Szennyvíz-elhelyezési Keretterv szerinti megoldás • Országos Szennyvíz-elhelyezési Kerettervnek megfelelő költségtakarékos, természetközeli megoldások alkalmazása. A csatornahálózatra a lakosság óvakodik rácsatlakozni, így a megépített rendszerek kihasználtsága alacsony. A változatok közötti összehasonlító költségelemzés alapján a szennyvízelvezetések között jelentős, a szennyvíztisztítási megoldások között lényeges eltérés nincsen. 1117