A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Ombódi István–Tóth Erika: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Sajó–Bódva vízgyűjtőjén

5.5. Folyószabályozás A Sajó folyó szabályozására korábban három átfogó szabályozási terv készült. Hosszabb folyószakaszra kiteijedő szabályozásra 1970-80 . között került sor. A felmérések szerint a folyó szabályozottsága: nem igényel szabályozást 13,4 km 10,7% szabályozott 43,1 km 34.4% részben szabályozott 25,8 km 20.6 % szabályozandó 42,8 km 34,2 %. A legsürgősebb beavatkozás összesen 8 szakasz esetében szükséges: • Sajóörös belterületét veszélyeztető igen elfajult kanyar rendezése • Hernád torkolat környezetében kialakult, Ónod belterületét veszélyeztető elfajult kanyar rendezése • Alsózsolcai mederstabilizálás és kanyar átmetszés • Sajószentpéteri mederállandósítás és túlfejlett kanyar átmetszése • Sajókazánál árvízvédelmi töltés, jobbparton vasút védelme, árvízlevezetés javítása • Dubicsány - Sajóvelezdi árvízvédelmi töltés védelme • Bánrévei és Sajópüspöki árvízvédelmi töltés védelme. 5.6. Vízrendezés A Sajó és a Bódva vízgyűjtőn összesen 440 kisvízfolyás található, amelyeknek teljes hossza 1.312,2 km. A vízfolyások sűrűsége 509 m/km

:. Alapvető és legsúlyosabb vízrendezési probléma a vízgyűjtő magas fokú eróziója. Ennek oka elsősorban a vízgyűjtő rendezési feladatok elmaradása, valamint a magas, 25-33 %-nál meredekebb területeken folytatott szántóföldi művelés. Kimagaslóan rossz a helyzet a • Hangony vízgyűjtőjén a vízfolyás felső szakaszán. Itt a termőréteg lepusztulása eléri a 70 %-ot. • A Bódva-patak vízgyűjtőjén, elsősorban * a Rakaca-patak vízgyűjtőjén, ahol a talajpusztulás 70-80 t/ha/év. Itt nincsenek hordalékfogó és vízmosáskötő gátak. 1115