A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Koch György–Szalay Miklós–dr. Varga István: Felső-Bácska vízgyűjtő-gazdálkodásának tervezése

szennyvíztisztítási tervek, természeti védettségre vonatkozó információk, stb. Ezeknek nagyobb része a pályázat időpontjában nem volt előre látható. Jelen tervezés során is nyilvánvalóvá vált, hogy amíg Magyarországon nem lesznek hiteles, szabadon hozzáférhető adatbázisok, addig a jelenlegi adatgazdák közreműködése a tervezés során nem nélkülözhető. Ezen belül a vízgyűjtővel kapcsolatos ismereteket egy - célszerűen a Vízügyi Igazgatóságok által készítendő - a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés igényeinek is megfelelő "Vízgyűjtő feltáró tanulmány" keretében szükséges összefoglalni. A tervező szempontjából ez egy igen lényeges változást eredményezhet a jövőben, ugyanis munkájának hatékonysága jelentős mértékben azon is múlik, hogy a tőle független feltárás mennyire volt alapos, és milyen mértékben tartalmazza azokat az információkat, amelyekre a terv kidolgozása során szükség van. A jövőbeni tervezések során a potenciális tervezőnek már az ajánlatának kidolgozása során ismernie kell a feltáró tanulmányt, ill. az Ajánlati Kiírásban fel kell tüntetni azokat a már meglévő, vagy kidolgozás alatt lévő mértékadó dokumentumokat, amelyeket a Megbízó a tervező rendelkezésére bocsát. Ez alapján van csak reális lehetősége a tervezőnek felmérni, hogy milyen további vizsgálatok elvégzésére, újabb információk beszerzésére lesz szükség ahhoz, hogy a tervet el tudja készíteni. Nyilvánvaló, hogy mindez a pályázatok kiíróit és kiértékelőit is várhatóan nehezebb feladat elé állítja, hiszen az azonos tervezési irányelveket figyelembe vevő, különböző tervezési koncepciókból, a rendelkezésre álló alapanyagok különböző megítéléséből fakadóan a tervezők eltérő mennyiségű feladatot látnak szükségesnek elvégezni. 8.2 A LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK HATÉKONYSÁGÁRÓL A tervben felvetett, a meglévő problémák kezelését szolgáló lehetőségek közötti választás egyik szempontja az eredmény-ráfordítás viszonya, a várható gazdasági hatékonysága. Valós döntési helyzet igénye azonban nélkülözhetetlenné tesz, hogy a tervezők rendelkezzenek egy viszonylag egységes módszerrel, amellyel a különböző megoldási lehetőségek ráfordításai megbecsülhetők, megalapozottan összevethetők. A költségbecslés természetesen támaszkodhat az esetleg meglévő korábbi tervek irányszámaira, azonban ezek realitása számos esetben megkérdőjelezhető. A további, különböző vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozásához célszerű lenne az eredmény-ráfordítás becslések homogenitását elősegítő irányelvek kidolgozása, közreadása is. 1099