A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Koch György–Szalay Miklós–dr. Varga István: Felső-Bácska vízgyűjtő-gazdálkodásának tervezése

védelem, ill. az önkormányzatok között megállapodás jöjjön létre a vízterek és vízkészlet-használatok vonatkozásában. A felszín alatti vízkészlet problémák közül a talajvíz-gazdálkodás megoldási lehetőségei szoros kapcsolatban vannak egyrészt a készlethasználatokkal, másrészt a felszíni vízkészlet-gazdálkodás problémáinak megoldásaival. Az előző esetben ez a talajvízkészlet egyensúlyának javulását eredményező, szabályozott - területrészenként adott keretek közötti felhasználását jelenti. Az utóbbi esetben többcélú megoldási lehetőségként adódik a használt vizek, belvizek tározókban történő visszatartása. A rétegvizek esetében elsősorban a kommunális célra történő, ipari és mezőgazdasági célokra pedig csak korlátozott mértékű, de mindenképpen szabályozott és ellenőrzött használat jelenthet megoldást. A települési vízgazdálkodás problémáinak megoldási lehetőségei közül elsők között megvalósítandó a 90% alatti közműves ellátottságit települések vízellátásának fejlesztése. (1. ábra) Ezzel párhuzamosan nagyobb súlyt kell helyezni az új és hatékonyabb vízkezelési technológiák bevezetésére is. A kommunális szennyvizek vonatkozásában önkormányzati feladatként - és nem lehetőségként - tekintendő a szennyvízprogram meg\>alósítása, ezen belül az elvezetés, a tisztítás és az elhelyezés problémáinak megoldása, amelyben az egész vízgyűjtő egységesen érintett. (2.-t. ábrák) A szennyvízprogram megvalósítása jelentős előrelépést fog jelenteni a környezetvédelemben a felszíni és felszín alatti vízminőségi problémák megoldásában, a vízterek jóléti célú használatának biztosításában is. A felszíni és felszín alatti - elsősorban a talajvíz - kedvezőtlen vízminőségi állapotának tartós javulása, ill. a kedvező állapot állandósulása a szennyvízprogram és a térség felszíni vízkészlet növelési megoldásainak együttes megvalósításától várható. A vízkárelhárítás területén - az árvízvédelem és a folyószabályozás problémakörében - "csak" a Margitta-szigeti, mintegy 275 km2 területű vízrendszer érintett. Vízügyi feladatként jelentkezik a már elért árvízvédelmi biztonság megőrzése, a védművek fenntartási-karbantartási munkáinak rendszeres elvégzése. A Ferenc-csatorna, valamint a Margitta-szigeti holtágak rehabilitációja a többcélú hasznosítás egyik alapfeltétele. A vízkárelhárítás másik jelentős területén, a belvízvédelemben a Kígyós és az Igali vízrendszer mérsékelten, a Margitta-szigeti rendszer erősen érintett. Megoldási lehetőségek azonban gyakorlatilag azonosak. Ezek egyrészt a célszerű, hagyományokat is figyelembe vevő területhasználatok visszaállításával, másrészt a védelmi művek hatékonyabb működtetésével, a vízkészlet-gazdálkodási és belvízcsúcs csökkentési célú vízvisszatartással biztosíthatók. 1095