A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése III. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

6. VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS - Koch György–Szalay Miklós–dr. Varga István: Felső-Bácska vízgyűjtő-gazdálkodásának tervezése

területfejlesztési következmények alapján végzett értékelés, minősítés egyaránt a természetes felszíni vízkészletek csökkenő tendenciáját, a felhasználható felszíni készletek kimerülését, vagy kimerülő]élben létét sorolta a legfontosabb problémák közé. Következményei a Kígyós és az Igali rendszerben, mintegy 1 300 km2-en 25 települést, ill. 70 ezer lakost érintenek. Jellemzi a problémát, hogy a Kígyósok korábbi éves vízkészlete 11 millió m3-ről 5.6 millió m3-re csökkent, az Igali gravitációs csatornánál a csökkenés kisebb, átlagosan évi 600 ezer m3. A lefolyást érdemben befolyásolni - a meglévő feltételek mellett - nem lehetséges. A Margittaszigeti rendszerben felszíni vízkészlethiány a Ferenc-tápcsatornán jelentkezik az évi mintegy 60 napos vízpótlás nélküli időszakokban, rendszerint tenyészidőszakban. Legnagyobb mértékben a Kígyós és az Igali Vízrendszerek északi részét (Jánoshalma, Rém, Borota és Kéleshalom térségét) érinti - a Duna-Tisza közi Hátság alapproblémájaként - a talajvízfelszín, ill. a rétegvíz nyomásszintek jelentős csökkenése, amely a felszín alatti vízháztartási egyensúly megbomlását valószínűsíti. Okaiként természeti folyamatok és emberi beavatkozások egyaránt feltételezhetők. A jelzett területen az utóbbi 10 évben az 1-3 m-es talajvízszin csökkenés a jellemző. Ennek következményként kedvezőtlenebbé válnak a mezőgazdasági, erdészeti, kertészeti gazdálkodás, a növénytermesztés feltételei. A talajvíz kitermelhetősége mennyiségi szempontból erősen korlátozott 10, mérsékelten korlátozott további 17 település területén. Elsősorban környezeti szempontból jelent súlyos és általános problémát, hogy a térségben keletkező kommunális szennyvizek elvezetése, tisztítása, ilL szakszerű elhelyezése mintegy 95%-ban megoldatlan. A felszíni és a felszín alatti vízterek (vízbázisok) vízminőségére gyakorolt igen kedvezőtlen következményeket csak súlyosbítja a felszíni vízkészlet hiánya és a befogadó vízfolyások sérülékeny volta. Szerencsére nem általános, de jelentőségénél fogva kiemelten kezelendő, hogy 15 településen a közüzemi hálózatról ivóvízzel ellátott lakások aránya még nem kielégítő, 90% alatti (1. ábra). A hálózatra adott víz minősége több helyen nem felel meg a hazai - még kevésbé az Európai Uniós előírásoknak. Ugyancsak nem kellően megoldott a külterületi lakott helyek hálózati vízellátása. Jelentős problémát jelent ezen a területen az is, hogy a rétegvízbázisok vízminősége több helyen nem felel meg az előírásoknak, ezért ivóvízhálózatra adás előtt kezelést igényel. Ez viszont növeli a vízszolgáltatás díját. Az árvízi veszélyeztetettség szempontjából a Margitta-szigeti vízrendszer érintett. A kiépült védművek a területnek megfelelő biztonságot adnak, 1093