A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

3. IVÓVÍZBÁZISOK VÉDELME - Marton Lajos–Szanyi János: A debreceni ivóvízbázis védelmének szempontjai a helyi hidrogeológiai kutatások tükrében

A DEBRECENI IVÓVÍZBÁZIS VÉDELMÉNEK SZEMPONTJAI A HELYI HIDROGEOLÓGIAI KUTATÁSOK TÜKRÉBEN MARTON LAJOS - SZANYI JÁNOS AB Hidrogeológiai Munkabizottság Magyar Geológiai Szolgálat Délalföldi Területi Hivatal 1. BEVEZETÉS Az elmúlt évtizedek során a helyi kutatások több, jórészt már publikált eredményt hoztak a debreceni ivóvízbázis és tágabb területe hidrogeológiai viszonyainak megismerésében. A kutatások elsősorban a felszín alatti vizek származására, készleteire és azok megújulására, a vizek védelmének kérdéseire és a hidrogeológiai paraméterek területi meghatározására irányultak. A terület kiválóan alkalmas a hidrogeológiai folyamatok megismerésére, mivel fizikailag jól feltárt, az adatok viszonylag jól dokumentáltak, hosszú idejű mért adatsorok állnak rendelkezésre, s emellett a hatások tisztán elkülöníthetők, mivel a készleteket csak a csapadék táplálja. Ily módon mintegy hidrogeológiai nagyminta-egységnek tekinthető és az eredmények alkalmasak tudományos értékű következtetések levonására. 2. A HIDROGEOLÓGIAI PARAMÉTEREK TERÜLETI MEGHATÁROZÁSA A felszín alatti vizek áramlása és az oldat-transzport folyamatának műszaki számításához nélkülözhetetlen az alapvető hidrogeológiai paraméterek (szivárgási tényező, transzmisszivitás) helyi, a koordináták szerinti változásának ismerete. Az utóbbi 20 év nagy tudományos teljesítménye a geostatisztika néven ismert új tudományág kifejlesztése, ezen belül az inverz módszerek alkalmazása a komplex hidrogeológiai vizsgálatoknál. A debreceni nagy víztermelő üzemek hidraulikai hatásterületén mintegy 800 kút adatainak felhasználásával előállítottuk a T és K mezőket (a transzmisszivitás és szivárgási tényező térképi ábrázolását EOV koordináta rendszerben). Előállítottuk továbbá a vízműves réteg különböző évekhez tartozó piezometrikus felszínének (H) térképeit ugyancsak geostatisztikai eljárásokkal, és kiválasztottuk az állandósult felületeket. A T és H értékek ismeretében meghatároztuk az átszivárgások mértékét és a rétegirányú elérési 598