A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Zellei László–Sziebert János: Mederérdességi paraméter meghatározása vízszállító képesség modellezéséhez

Összefoglalás Az 1. számú változat eredményei alapján megállapítható, hogy a mellékvízfolyások alacsony vízhozama esetén a Sió 41+000 fkm feletti mederszakaszának vízszállító képessége egyes helyektől (111 és 113 fkm környezete) eltekintve eléri a Siófoki Q= 80 m

3/s beeresztés hatására kialakuló vízhozamot. A 95 fkm feletti szakasz kivételével a mértékadó árvízszint alatt vagy azzal megegyező szinten halad. A mellékvízfolyások hozamának a fömederi felszíngörbére gyakorolt hatásaként, a főmeder 50 m

3/s vízhozama felett, a vízhozamgörbék (6., 7., 8. ábrák) tanúsága szerint a visszaduzzasztás már nem mutatható ki. A mellékvízfolyások magas vízhozama jelentősen megterheli a főmedret, a Siófoki vízhozam beeresztésként értelmezett vízszállító képesség csökken, a Q= 80 m3/s vízbeeresztéshez tartozó felszíngörbe több rövid szakaszon (44, 64, 104, 113 fkm környezete) eléri vagy kismértékben meghaladja a depónia szintjét. A mellékvízfolyások hozamának a fömederi felszíngörbére gyakorolt hatását a 6, 7, 8. ábrákon értékelve a fömederi visszaduzzasztás csak a becsatlakozások feletti Siójuti szelvényben jelentős. A javaslatban használt nyílt mederhálózatokban kialakuló vízmozsgások kvázipermanens állapotú, egydimenziós vizsgálatára kifejlesztett számítógépi modell valós medergeometriai adatbázissal dolgozik, szakaszonként és szelvényen belül is változó mederérdességi paraméterek megadása lehetséges. A Manning -féle érdesség megállapítására, pontosabban a modellben alkalmazott értékek ellenőrzésére végzett kis számú vízhozam -és érdesség mérések szóródó eredményeket mutattak, így a modell illesztésére alkalmatlannak bizonyultak. A meglévő vízhozamgörbékhez illesztve előállított, különböző vízhozam hossz-szelvényekhez tartozó felszíngörbék alkalmasak részben a Balaton vízszintszabályozásával kapcsolatban, részben a mederszabályozási és árvédelmi fejlesztések tervezéséhez. Az eljárás adatigénye kiemeli a törzshálózaton kívüli, nem kiépített (szakaszjellemző) szelvényekben történő árvízi vízhozam-lejtés-érdesség meghatározások fontosságát. Hasonlóképpen javasoljuk a tervezést megelőző mederfelvételt és annak során a szelvényen belüli vegetációs állapotok rögzítését is. Irodalom: 1. Péter Péter: Az érdességi tényező évszakos változása a DVCS vízrendszerében (kézirat, 1995) 2. Qerner E. P.: Aquatic weed control within an integrated water management framework (Kandidátusi értekezés, Wageningen, 1993) 3. Virág Mihály - Eszéki Ottó: Kisebb vízfolyások tényleges vízemésztő képessége (Hidrológiai Közlöny, 1990, 6. szám) 488