A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

3. IVÓVÍZBÁZISOK VÉDELME - Újlaki Péter: Debrecen és Hajdúsámson üzemelő sérülékenynek nyilvánított mélységi vízbázisainak diagnosztikai vizsgálata (1997–2000)

légifotók elkészítésének vagy a kémiai vizsgáltok elvégzésének jelenlegi árát és az ezekhez biztosított keret mértékét. A program végrehajtása során többször ismétlődik az alapkérdés: a módszertanban rögzített szakmai kereteket vajon mennyire kell mereven kezelni? Erre az általános kérdésre azért is kell folyamatosan választ kapni, mert a megbízó és a fővállalkozó közötti kapcsolatban sokszor szükségessé válik a munkarészek újraértelmezése (pl. a 6. munkarész során kijelölt „kúthármas-kútötös" talpmélységeit meg lehet-e változtatni a helyi viszonyoknak megfelelően?). Mivel országos programról van szó, ezért szükséges annak a mérlegelése, hogy a tapasztalatok figyelembevételével nem kell-e a munkarészeket esetleg átdolgozni ill. aktualizálni? A kérdés a vállalkozási szerződésben rögzített anyagi kereteket is érinti, mert nem mindegy, hogy pl. a kútcsoportok talpmélységei a módszertan, vagy az információt adó rétegek által meghatározottak. Erre a kérdésre következő fejezetben, a konkrét munkarésznél adok választ és javaslatot. A széleskörben oktatott tény, miszerint az ionok transzportjának sebessége méretüktől is függ, érvényesül-e a szennyezőanyag-terjedési elemzésekben ? A munkarészek logikai sorrendje egy ideig nem volt egyértelmű. A folyamatos munkavégzést sok esetben a megbízó rugalmasságának köszönhetjük. Megjegyzendő, hogy nem helyi problémákról, hanem általánosan tapasztalt és tipikus esetekről van szó. Kiemelendő, hogy a feladatok jelentős része területszerzéshez ill. idegen ingatlanba történő bejutáshoz kötött. Az önkormányzati területek (ahol elvileg a legkönnyebb kutat fúrni) nagysága egyre kisebb. A magántulajdon és a szakmai elvek érvényesítése pedig nem feltétlenül van párhuzamban. Erre jó példa az előadásban részletezendő almáskert szennyezőforrás célú felderítése, mely indiánfilmeket meghazudtoló módon történt („Csak észre ne vegyék, hogy mintát veszünk."). Végül, de nem utolsó sorban általános kérdésként merül fel az is, hogy a megszerzett információ megbízó részére történő feldolgozottsága milyen szintű legyen? Van-e erre egységes elv, mert pl. óriási különbség van egy kézirajz-gépelt szöveg és egy számítógéppel támogatott komplex, területi és munkarész összefüggéseket mutató kiértékelés között. A fenti problémák „napi" jelzőt kapnak, melyek feloldása érdekében a folyamatos tapasztalatcserére a feladatok végrehajtásának minden szintjén szükség van. Ezek felvetését egyértelműen segítő szándékkal kell tenni, s nem szabad abba a hibába esni, hogy a szerződés megkötése után mindezeket csak „helyi problémaként" kezeljünk. A megoldásokhoz sokszor a KHVM és az OVF segítségre vagy legalább állásfoglalásra van szükség. Az esetek többségében a megbízó VIZIG-ek és a fővállalkozók képtelenek egyedül a lehetséges megoldások közül az optimális kiválasztására. Ennek nem szakmai okai 675