A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Kovács Sándor: Az 1999. március havi rendkívüli közép-tiszai árhullám hidrometeorológiai jellemzői

A 3. számú ábrán a szolnoki szelvényre megrajzolt hurokgörbék jól érzékeltetik a folyó vízszállító képességét napjainkban és húsz évvel ezelőtt. Az 1998. novemberi mérésekből (különösen a hullámtéri mérések eredményeiből) már következtetni lehetett arra, hogy az 1979. évi árhullám méreteihez hasonló vízhozamok esetében, az eddigi maximális vízszinteket lényegesen meghaladó tetőzések állhatnak elő. A sors úgy alakította, hogy 1999. márciusában Szolnoknál szinte m

3/sec-ra azonos vízhozamok vonultak le, mint 1979. februárjában, de már 70 cm-el magasabb vízszintnél. A régmúlt vízhozamméréseinek eredményeit a magam részéről fenntartásokkal kezelem. Hihetetlennek tűnnek számomra az 1932. évi árhullám idején a szolnoki szelvényben mért, 3000 m

3/sec feletti vízhozamértékek. Igaz, akkor nem voltak nyárigátak, nem volt a Tiszaliget, nem létezett számos szűkület. A fenntartásaim megtartása mellett, a mellékfolyók határontúli vízgyűjtőinek vízrendezése következtében lecsökkenő összegyülekezési idő, az 1888-as, az 1932-es vagy akár az 1970-es hidrometeorológiai helyzethez hasonló körülmények hatására nem elképzelhetetlen, hogy a szolnoki szelvényben akár 2600 m

3/sec-t meghaladó csúcsvízhozamú árhullám is kialakulhat. (Gondoljunk csak az 1999. márciusi vásárosnaményi tetőzést követő, ajándékba kapott csapadékmentes másfél hónap vízutánpótlást csökkentő hatására!). Viszont a hullámtér rendezésével, a 2600 m

3/sec vízhozamot az 1999. márciusi tetőzéseknél kisebb vízállásoknál is le lehet vezetni. ELŐREJELZÉSEK A márciusi árhullám levonulása során három alkalommal készítettünk tetőzés előrejelzést a Tokaj, Tiszalök-alsó, Tiszapalkonya, Tiszakeszi-szivattyútelep, Tiszafüred, Kisköre-alsó, Tiszaroff, Szolnok, Martfű, Tiszaug, Csongrád szelvényekre. A vásárosnaményi tetőzésből kiadott előrejelzés alapján már számítottunk az LNV-t meghaladó vízállások kialakulására. Az ekkor meghozott gyors intézkedések (a nyárigátak több helyen történő átvágása) nagyban segítették az árhullám levonulását. A tokaji tetőzésből és annak pontosítására, a feltételezett tiszafüredi tetőzésből készített előrejelzések, a valós tetőzésekhez közeli vízszinteket szolgáltattak. A folyamat végigkísérésében nagy segítséget nyújtottak az egy és a két napos időelőnyü folyamatos vízállás-előrejelzések. Különösen fontos szerepük volt a vízhozamméréseknek. A naponkénti mérések lehetőséget nyújtottak az 1979-ben levonult árhullámmal történő folyamatos összehasonlításra, a numerikus előrejelzések során kapott értékek elfogadtatására. 95