A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Illés Lajos–dr. Konecsny Károly: Az 1998. novemberi felső-tiszai árvíz hidrológiája

7. ábra. A tetőző vízhozamok idősora a Tisza Tivadar vízrajzi állomásnál 5.2 VÍZHOZAM-VÍZÁLLÁS ÖSSZEFÜGGÉSEK A nagyszámú és viszonylag pontos vízhozammérési eredmény azt jelzi, hogy szükséges az 1970. évi tetőző vízhozamok javítása, ugyanis az akkori számítások felülbecsültek. Az akkori 680 cm-es tetőző vízállás mellett, a maximális vízhozam semmiképpen sem érhette el a 4900 m

3/s értéket. Az általunk még 1995-ben javított, és az 1998. novemberben végzett tivadari mérések eredménye is megerősítették azt, hogy Tiszabecsnél 35-40 %-al felülbecsülték a tetőző vízhozamot és az valójában 3.000 m

3/s volt. A mérések alapján megrajzolt vízhozam-vízállás összefüggések azt mutatják, hogy mindhárom méréssorozattal rendelkező szelvénynél hurokgörbével van dolgunk, tehát azonos vízállás mellett, az áradó és apadó ágban különböző vízhozammértékkel kell számolnunk. A különbség a harmadfokú készültségi szintnek megfelelő vízállásnál, Tivadarnál (700 cm) 400 m

3/s, Vásárosnaménynál (800 cm) 700 m

3/s, Záhonynál (700 cm). 1.000 m

3/s. Hasonló különbségek adódtak az áradó és apadó ágon mért vízhozamok között más (1985, 1993, 1995) nagy árhullámok esetében is [5,5]. 5.2 FAJLAGOS LEFOLYÁS Amint a mellékelt 3. táblázat alapján megállapítható a legnagyobb fajlagos lefolyási értékek a kárpátaljai Tarac, Nagyág (700-1100 l/s km

2) és a románi40