A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Forgóné dr. Nemcsics Mária: Módszertani elképzelések a belvízrendszerek fejlesztéséről mezőgazdasági szempontból
4. lépé s: A hazai statisztika a növénytermelés szerkezetére és a termésszintekre vonatkozó adatokat megyei szinten gyűjti, ezek azonban transzformálhatok a belvízrendszerek területére. 5. lépé s: A fenti alapadatok ismeretében meghatározhatók - a homogén ökológiai területtípuso k. - a vízforgalmi talaikategóriák - az előbbi kettő megfeleltetése. melynek eredményeként lehatárolhatok a fejlesztést igénylő területe k. Az ökológiai területtípuso k a légkör, a földfelszín - a talaj - és a meteorológiai körfolyamat számszerű jellemzői alapján kialakított viszonylag homogén területi egysége k. Az ökotípusok előállításánál a domborzati, a hidrológiai, a talajtani és az agrometeorológiai jellemzők alapján kategóriákat alakítottunk ki. A földfelszí n jellemzésére három - domborzati - kategóriát különböztetünk meg: 1. < 5 % lejtésű területek. 2. 5 - 12 % lejtésű területek. 3. > 12 % lejtésű területek. A hidrológiai jellemzőket összefoglalóan a talajvízmélysé g kategóriáival fejezzük ki: 1. 0 - 1 m. 2. 1 - 3 m. 3. > 3 m a talajvíz átlagos terep alatti mélysége. A talajoka t a hasznos vízkészletük (DV) alapján ncgy kategóriába soroljuk: 1. DV <100 mm 2. DV 100 - 150 mm 3. DV > 150 mm 4. Szélsőséges vízgazdálkodású talajok. Az éghajlati tényező k feldolgozása során az éghajlati vagy potenciális vízhiányt (V) vesszük jellemző értéknek, melyet a csapadék (P) és a párologtatóképesség (E 0) különbségéből ( V = P - E c) határozzuk meg. Négy kategóriát különböztetünk meg: 1. Az esetek < 30 %-ában vízhiányos a tavasz. 324
