A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

2. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - Békei Tiborné–Ferenczi Zoltánné: A megvalósult meliorációk elemzése a megváltozott tulajviszonyok tükrében

különösen a nyílt üzemi árkok vonatkozásában jelentenek problémát, ugyanis az üzemek megszűnésével a nyílt árkok nagy részénél új tulajdonos kijelölésére - a földhivatali nyilvántartás szerint - nem került sor, azok jellemzően üzemi tulajdonban maradtak, míg a környező termőterületek viszont magánszemélyekhez kerültek. A fentiekben vázolt anomália azt eredményezte, hogy az üzemek már nem az új tulajdonosok, viszont még nem gyakorolják az üzemeltetői, fenntartói feladatokat, következésképpen a megépült rendszerek elhagyott állapotba kerültek, funkciójukban jelentősen korlátozódtak. Kedvezőbb a helyzet az alagcsövezett területek vonatkozásában. Egyrészt fenntartásuk kisebb beavatkozást igényel, másrészt a több területtulajdonos ellenére a rendszer egységes üzemeltetése könnyebben megoldható, tapasztalatunk szerint fenntartásukat a tulajdonosok vállalják is. A gyakorlatban jelentkező probléma a vízügyi hatósági munkában is visszatükröződik, ugyanis az üzemi vízimüveket az üzemek annak idején vízjogi engedély alapján alakították ki, a megváltozott, de a mederingatlanok vonatkozásában nem egyértelműen rendezett tulajdonviszonyok miatt azonban a további üzemeltetés jogszerűsítése nehézkessé vált. Véleményünk szerint azonban a vízjogi szabályozást továbbra is fenn kell tartani, hiszen az engedélyek visszavonása legalizálná a művek további fenntartatlanságát, azok tényleges tönkremenetelét, funkcióvesztését jelentené, ezáltal viszont fokozódna az érintett területeken a helyi vízkárok kialakulásának, kiterjedésének veszélye. 3. JAVASLAT A VÍZIMÜVEK TOVÁBBI ÜZEMELÉSÉRE Szerencsésnek tartanánk, hogy amennyiben az érintett mederingatlanok tulajdonosai, kezelői, továbbá a parti területtulajdonosok a vízjogi engedélyezési feladatok teljesítésében nem lesznek jogkövetők, a volt nagyüzemek árokhálózatának a vízelvezető funkció szempontjából jelentősebb elemei a helyi vízkárelhárításban egyébként is érintett önkormányzatok tulajdonába, esetleg társulati kezelésbe kerülnének biztosítva ezzel a folyamatos és jogszerűsített fenntartást. 317