A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
1. ÁRVÍZVÉDELEM - dr. Szlávik Lajos–dr. Rátky István: A Fekete- és a Fehér-Körös árvizének néhány sajátossága és az árvízvédelmi rendszer fejlesztési lehetőségei
gyében 2 db, a Tisza völgyében 8 db (valamint egy épülő), összesen 220 km 2 területen, 383 millió m befogadóképességgel). - A fővédvonalakon esetleg áttörő árvíz megfékezésére, szétterülésének megakadályozására vagy terelésére lokalizáló védvonalak épültek ki, illetőleg erre alkalmas terepalakulatokat vagy más rendeltetésű létesítményeket (közúti és vasúti töltések) jelöltek ki. Az árvízvédelmi létesítmények minősítésének alapja a mértékadó árvíz, amelynek elviselésére az árvízvédelmi müveket méretezni kell. Nagyságának megválasztása filgg a társadalmi-gazdasági fejlődés adott fokán igényelt biztonságtól és az ország (vagy az érdekeltek) gazdasági teherviselő képességétől, mint reális lehetőségtől. A figyelembe vehető körülményektől eltérő katasztrofális helyzetek bármikor előfordulhatnak, ezekre azonban tervezni nem lehet. Ilyenkor az adott helyzetnek megfelelő intézkedésekkel kell a katasztrófát elhárítani, vagy mérsékelni. A kormány 1995. júniusában fogadta el az árvízvédelmi művek hosszú távú tervéi [az árvízvédelmi fejlesztési feladatokról szóló 2182/1995. (VI. 27.) Korm. sz. kormányhatározat]. Eszerint az árvízvédelmi müveket a számított, átlagosan 100 évenként előforduló árvizek biztonságos kivédésére kell kiépíteni. A számított árvízszint feletti előírt magassági biztonság legalább 1,0 m. A töltések minimális keresztmetszetéi az állékonyság, a védekezési közlekedés és a gépi karbantartás érdekében határozták meg. Ennek alapján a védelmi rendszer kiépítettsége, védőképessége a következőképpen jellemezhető. Az eddig elvégzett fejlesztések, erősítések eredményeként a biztonsági követelményeknek megfelelő árvízvédelmi töltések hossza 2.288 km, az összes töltés 57,5 %-a. A fennmaradó csaknem 2.000 km védvonal a 60-80 éves visszatérési idejű árvizek ellen - jelentős védekezési munka végrehajtása mellett - képes védelmet nyújtani. Ugyanakkor az jellemzője a rendszernek, hogy még a fejlesztett védvonalakban is vannak a környezetüktől eltérő, a biztonsági követelményeknek nem megfelelő, lokálisan gyenge szakaszok vagy keresztezések. A védvonalak állapotának módszeres ellenőrzése eredményeként több száz olyan szakasz ismert, ahol veszélyes védőképesség-hiány (pl. ősmeder-keresztezés, töltésrepedés) van. E szakaszok együttes hossza mintegy 560 km. A védvonalakat számos építmény (zsilip, csőátvezetés stb.) keresztezi (számuk 1801 db), amelyek között vannak 80-100 évesek, rendkívül gyenge műszaki állapotúak is. A keresztező építmények mindentől függetlenül különös figyelmet érdemelnek, de a régi építmények egyébként is potenciális veszélyforrást jelentenek. Jelenleg 85 műtárgy minősül nem megfelelő biztonságúnak. A javasolt, az elérendő célnak és a biztonsági követelményeknek megfelelő, műszakilag szükséges fejlesztés költsége a tervek alapján 1994. évi árszinten 262