A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)
1. ÁRVÍZVÉDELEM - Nagy László: A tivadari buzgár
• az altalaj rétegződés nem igényelte n (k+ A^ számítását (ld. Nyilvántartási terv). A vizsgát hely tehát szerepelt a nem kellő biztonsági tényezőjű szakaszok között, és mint láttuk intézkedés is történt a gát megerősítésére. Már az 1988as vizsgálati eredmények alapján is ki lehetett mutatni az 1947-es gátszakadás helyét, csak pontatlanabbul és az 52+550-52+600 tkm. szelvények között. Az árvízvédelmi nyilvántartási terv szerint a vizsgált helyen gyakorlatilag minden nagyvizes időszakban észleltek jelenséget, melyekkel kapcsolatban a következő megállapítások tehetők: • szivárgást a töltéstestben 1970-ben, 1979-ben és 1981-ben tapasztaltak, • szivárgást a töltéstestben 52+480-52+600 tkm. szelvények között azonosítottak leggyakrabban, • buzgárt 1970-ben az 52+550 tkm. szelvényekben jelentettek, ami vagy elírást vagy átszelvényezést jelent, • fakadóvíz, talpszivárgás, altalaj felpuhulás, töltés átázás, intenzív altalaj csurgás, hullámverés és töltés átázás nem került feljegyzésre. A buzgár szelvényében a töltéstest az átlagosnál nagyobb méretű: töltés magassága 4,7 m korona szélesség 4,0 m vízoldali rézsűhajlás 1:3 mentett oldali rézsűhajlás 1:2,5-l :3. Meg kell jegyezni, hogy az eredeti terepszinthez viszonyítva a töltés magassága 5,6 méterben adható meg, ugyanis mind a mentett, mind a vízoldali előtéren készült feltöltés. Az aktualizált fejlesztési terv szerint a buzgár szelvényében Koronaszint 115,60 mBf mértékadó árvízszint 114,70 mBf LNV (1970) 114,00 mBf. Az 1998 novemberi árvízkor a tetőző vízszint 114,05 mBf a Tivadari buzgár keresztszelvényében. A 1947-es árvíz 113,70 mBf értéken tetőzött. A vizsgált árvízvédelmi töltésnél a magassági hiány jelenleg csak 0,1-0,2 méteresre tehető. 134
