A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Miskolc, 1999. július 7-8.)

1. ÁRVÍZVÉDELEM - Lázár Miklós–Török Imre György: Az 1998. évi júniusi marosi árvíz sajátosságai

Az egész érintett területen sajátos helyzet alakult ki, mert egyszerre jelentkezett a településekre közvetlenül rázúduló eső okozta helyi vízelvezetési gond, és a hegyoldalakon lefolyó patakok, majd a völgyekben, az árkok, folyók gyűjtőrendszerén keresztül érkező víztömegek fenyegetése. Fehér megyében számtalan gazdaság, közöttük nagyobb mezőgazdasági üzemek szenvedtek kárt, a megye teljes nyíltártéri területe víz alá került. A védmű-rongálódások azonban csak a kisebb, községi kezelésű, valamint üzemi töltéseket érintették, a városok fővédvonalai, valamint a vésztározók nem károsodtak és jól töltötték be funkciójukat. Különösen jelentős volt a Kis-Küküllőn Bözöd 9 millió m

3es, árvízcsúcsot lecsípő tározása, mely Erdőszentgyörgyöt mentesítette, a Nagy-Küküllőn a Zetelakai és a Héjasfalvi tározó működése (az utóbbi S^esvárt mentesítette), és a Balavásári vésztározó üzeme, mely 6 millió m befogadásával Dicsőszentmártont mentesítette. Dicsőszentmártonon ennek ellenére, a helyi zápor miatt méteres nagyságrendű víz hömpölygött az utcákon. A Maros gyulafehérvári szelvényébe érve ez a heves áradás kissé megszelídült, köszönhetően az Aranyos ezúttal kisebb vízszállításának és annak, hogy a Maros forrásvidékéről és a Küküllőkről jövő árhullámok nem egyszerre érkeztek ide. A Gyulafehérvárnál 525 cm-es vízállással tetőző folyó vízhozama 1500 m

3/s-es volt, ami lejjebb haladva 1600 m

3/s körüli értékre nőtt. A csúcsvízhozam a Maros középső szakaszán lényegesen nem változott, ami arra utal, hogy a mellékágak (főleg a Sebes, a Sztrigy valamint a Kudzsíri havasok és a Retyezát többi vízfolyása) az itt beszűkülő vízgyűjtőről is számottevő mennyiségeket hoztak. Ezek, a befogadó vízszállításának 10-15 %-át is elérő, nagy eséssel, gyorsan leérkező víztömegek hamar, már a felsőmarosi ár ideérkezése előtt elöntötték a Hunyad megyei nyíltártereket, jelentősen lecsökkentve azok vízemésztő képességét. Érezhető ellapulást csak az Arad alatti hullámterek okoztak: Makóig a másodpercenkénti vízszállítás 200-300 m

3/s-al, 1300 m

3/s-ra csökkent. Makó alatt a legfontosabb árhullámalakító tényező a Tisza volt, mely a Maros magasságához mérten alacsonynak számító vízszintjével esésnövelő, így a levonulási szintet és időt csökkentő hatást gyakorolt. A levonulási időket a hasonló árvizekéhez viszonyítva megállapítható, hogy a Gyulafehérvár-Arad szakaszon mintegy egy napos, az Arad-Makó szakaszon fél napos volt a késés. A késés a korai ártéri elöntések miatti kis vízfelszínesésekkel, valamint a kifejlett vegetáció fékező hatásával magyarázható. Az apadó ágban a Maros teljes hosszában gyors volt a vízszint süllyedése, Makónál már a tetőzést követő napon készültségi szint alá került a folyó. 112