A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

CSATORNÁZÁS–SZENNYVÍZTISZTÍTÁS - Marczisák Viktória: Ritkán alkalmazott egyedi szennyvíztisztítási és elhelyezési megoldások

3. táblázat Talajfelszín feletti átfolyású rendszerek átlagos tisztítási hatékonysága Hollandiába

n i Bejövő szennyvíz mg/l Elmenő kezelt szennyvíz mg/l Eltávolítás hatékonysága % Lebegőanyagok 260 10 96 BOl 257 11 96 KOI 530 70 87 Kjeldahl-Nitrogén 55 22 40 Összes foszfor 14 4,2 30 2.2.2. Talajfelszín alatti rendszer Gyökérzónás rendszernek is nevezik (lásd 1 ábra), mivel itt a víz a mocsári növények gyökérzetén, és az azt magába foglaló közegen folyik keresztül Előnye, hogy nincs szaghatás, és ezért a lakott településektől nem kell olyan messzire megépíteni, mint a többi rendszert. A legnagyobb szerepe a gyökérzetet tartó közegnek van, ami lehet homok, kavics, talaj, de tartalmazhat követ is. A tisztítandó szennyvíz lassan átáramlik a közegen, és közben aerob, anoxikus és anaerob részeken egyformán áthalad. A gyökerek és a rizómák közvetlen közelében aerob zóna alakul ki, amihez az oxigén nagyrésze a növények gyökerén keresztül érkezik. Ugyanakkor a növények által szolgáltatott oxigén mennyisége nem elég, ezért a rendszerben a nitrifikációs folyamatok nem tudnak megfelelő hatékonysággal végbemenni. A foszfor eltávolítása gyakorlatilag csak a talajban illetve a gyökérzónában történik. Egyes kutatók (Kickuth és követői) a kötött talajt tartják leghatékonyabbnak (4), mások (Cooper, Brix, stb) (5) viszont állítják, hogy a kavics és/vagy homok a legmegfelelőbb Bármelyiket is alkalmazzák, P-eltávolításra önmagában általában egyik sem elégséges. Az 1980-as évek közepétől számos, elsősorban talajbázisú gyökérzónás rendszert vizsgáltak rendszeresen Dániában. A 4 táblázat ezeknek a rendszereknek az átlagos tisztítási hatékonyságát mutatja Schierup és Brix (1990), valamint Kovvalik (1995) adatai alapján (8). 464