A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

BELVÍZVÉDELEM–BELVÍZVÉDEKEZÉS - Kóthay László: Vizes élőhely rekonstrukció a Hortobágyon belvizes szemmel

A Hortobágy területén általában három típusú vizes élőhely fordul elő: A., Szemisztatikus (félállandó) B., Asztatikus (átmeneti egyensúlyban lévő) vizes élőhelyek C., Holtágak A szemisztatikus rendszereket azok a mocsarak jellemzik, amelyek egész évben kapnak vízterhelést, de bennük a vízszint változó is lehet. Ezek a mocsarak lehetnek vízkivezetéssel, vagy azzal nem rendelkezők, illetve a folyók, csatornák szabályozatlan elöntése töltheti fel őket. Az asztatikus rendszerek egyik fajtáját azok a vizes élőhelyek jelentik, melyek csak időszakosan kapnak vízterhelést, de szélső helyzetben ki is száradhatnak A másik fajtát átmeneti, múlékony életű víztereknek neveztük el, melyekre a jelentősebb csapadék tevékenység általi részleges feltöltés, majd a későbbi kiszáradás a jellemző. Az első vizes élőhely rehabilitációk spontán valósultak meg. Az árvizek nélkül maradt pusztában mélyebb helyeken összegyülekezett csapadékvíz, belvíz biztosította az egyedüli vízforrást. A következő lépcsőfokot a Hortobágy területén megépített belvíztározók jelentették. Az ezekben időszakosan tározott belvíz ideális feltételeket teremtett a vízi vadvilág újraélesztéséhez. Igen ám, de ezek a tározók csak időszakosan és előre nem kiszámíthatóan kaptak vízterhelést és ez az élő szervezetek számára nem nyújtott kellő biztonságot. Meg kellett oldani a tározók megfelelő mennyiségű és minőségű vízzel történő ellátását is. A természetvédelmi területek rehabilitációja során a fentieknek megfelelően az alábbi vízügyi feladatok adódnak: 1. A lehatárolt földrajzi mikrokörnyezet nyugalmának biztosítása 2. A szükséges vízellátás biztosítása 3 A megfelelő vízminőség biztosítása Az első pont jelentheti a természetvédők és vízügyi szakemberek közötti legsúlyosabb - de nem leküzdhetetlen - akadályt. Mint ahogy a gyakorlat is mutatja, a konfliktus abból adódhat, hogy az adott vizes élőhely mennyire és mikor terhelhető az érkező ár- és belvizekkel. Altalános egyezség és szabály, hogy a természetvédelem igényeit mindig erősebbnek Ítéljük, abban az esetben, amennyiben nincs emberéletet és lakott területet veszélyeztető árvízi és belvízi helyzet. Kritikus szituációban a természetvédelemmel szemben prioritást élvez az ember és a lakott környezet. A természetvédelem némely esetben túlszabályozott, ideális körülményeket kíván biztosítani az általa védett területen. Holott a szabályozást megelőző időszakban az érkező árvizek elöntései nem lehettek tekintettel például a madarak költési időszakaira. 725