A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

BELVÍZVÉDELEM–BELVÍZVÉDEKEZÉS - Bodnár Gáspár–Vácz Sándor: A nyíri belvízrendszer és tározók vízkárelhárítási célú méretezése, a méretezés eredményei, tapasztalatai

3. CSATORNÁK ÉS TÁROZÓK ÚJRAMÉRETEZÉS A rendelkezésre álló adatsorok ma már lehetőséget nyújtanak arra, hogy azok birtokában a hidrológiai méretezést konkrét adatok ismeretében el lehessen végezni. Az adatsorok elemzése a méretezésen túl lehetőséget nyújt annak megállapítására immár főfolyásonként (öblözetenként), hogy hol, milyen terhelést kapott a rendszer, mennyire volt reális a korábbi kiépítés, hol szükséges változtatni, hol nem. 3.1 Belvízcsatornák fajlagos vízhozamainak felülvizsgálata Az 1963-1994 évek közötti adatok feldolgozása alapján belvízvédelmi szempontból a következő főbb megállapításokat tehetjük A vizsgált időszak maximális lefolyási értékei a következők voltak: Oblözet neve Fajlagos vízhozamok Oblözet neve egy napos [1/skm

2] tíz nap átlaga [1/skm

2] Vajai (III. sz.) ff. 12,6 11,3 Máriapócsi (IV. sz.) ff. 22,0 11,4 Kállai (VII. sz.) ff. 22,1 14,7 Érpatak (VIII. sz.) ff. 14,8 12,7 Az egyes rendszerek különbözőségei tehát megjelennek a ténylegesen levezetett vízhozamokban. Nem lehet és nem szabad még egy rendszeren belül sem ugyanazon értéket használni, alrendszerenként (öblözetenként) kell a méretezést elvégezni. A tényleges lefolyás vizsgálata alapján az egyes öblözetek mértékadó fajlagos kiépítettségére a következő értékek figyelembevételét tartjuk szükségesnek: • Vajai (III. sz.) ff völgye 14,0 1/skm

2 • Máriapócsi (IV. sz.) ff. völgye 20,0 1/sknr • Kállai (VII sz.) ff. völgye 20,0 1/skm

2 • Érpatak (VIII sz.) ff völgye 14,0 1/skm

2 618