A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZGAZDÁLKODÁS - Kuti László–Vatai József–Müller Tamás: A talajvíz felszín alatti mélysége változásának vizsgálata a Duna–Tisza közi hátságon az 1950–1996 között készült térképek alapján

2.1. A Rónai féle talajvíz térképezés A MÁFI 1950-55 közötti években újratérképezte az ország síkvidéki területeit, s ezzel párhuzamosan részletes talajvíz észlelést is végeztek részint a térképező fúrásokban mért talajvízszint észlelésével, részint a térképezett területeken az ásott kutak számbavételezésével, mélységük illetve vízszintadataik mérésével. E munka döntő hányada az Alföldre súlyozódott. A munka 1953-ig nagy lendülettel folyt, majd a földtani térképezés lelassulásával egyidőben lelassult, akadozóvá vált, s csak 1960-ban fejeződött be A síkvidéki térképezéssel 1950-54 között RÓNAI A. leírása szerint évente 12-14 geológus, és kb. háromszor annyi segédmunkás, a kutak számbavételével pedig külön 70-80 segédmunkás foglalkozott. Az észleléssel eltöltött 10 esztendő alatt a mért 1196173 kútból 768849-et az Alföldön regisztráltak, ebből 111469 kutat vizsgáltak meg a térképezésre kijelölt 5700 km

2-nyi területünkön, a Duna-Tisza közi hátságon (1. ábra), melynek kútjait a munkálatok kezdetén 1950-ben és 1951-ben vették számba. A mért kutak közül 56862 belterületre, míg 54607 a külterületre esett, belterületen kb. 3:2 arányú, a külterületen pedig közel azonos megoszlásban a Duna-Tisza közi hátság északi és déli része között. Meg kell még jegyezni azt is, hogy 1950-ben az átlagos talajvízállás kb. egy méterrel volt mélyebb a sokévi átlagnál, s annak ellenére, hogy az 195l-es esztendő csapadékos volt, a kutak vízszintje az évben is maradt a minimális szinten, sőt volt amelyik csak ebben az évben érte el e minimumot. 2.2. A Rónai-Kuti féle komplex Alföld térképezés 1964-85 között végeztük el az Alföld komplex földtani térképezését, melynek során az Alföldet egy másfél kilométeres fúrásközű háló mentén tártuk fel 10 méter mélységű sekélyfúrásokkal úgy, hogy a legtöbb lapon az előre megtervezett hálónak észak-déli és nyugat-keleti irányban egyaránt csak minden harmadik sorába, valamint a két átlóba eső fúrásokat mélyítettük le. Egy-egy lapot átlagosan 340-350 fúrással tártunk föl, de a munka kezdetekor többek között a Duna-Tisza köze néhány lapját az átlagosnál részletesebben, általában 400-420 fúrással kutattuk meg. A térképezés során az Alföldön 12422 db fúrást mélyítettünk le, melyekben minden esetben megmértük a talajvíz szintjét és nyugalmi mélységét. Az utóbbiakból szerkesztett térképek hasonlíthatók össze RÓNAI A. talajvíztérképeivel. A Duna-Tisza közi hátság területét 1970-79 között tártuk föl 2800 fúrással (2. ábra). A térképezési munkákat egy geológus, két technikus és 4-6 fúrómunkás végezte. 91