A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZGAZDÁLKODÁS - dr. Ijjas István: Európai Integráció a vízgazdálkodási gyakorlatban: előnyök és nehézségek

a fürdővíz használat gyakoriságát és a fürdővíz gazdálkodás szintjét. A fürdővíz nemzetközi és európai jelentősége is fontos szempont volt. 1980-ban Németországban 95 fürdővizet regisztráltak. A fürdővíz fogalommal Hollandiában is bajok voltak (Bennett, 1986). Sok fürdésre használt vizet azért nem nyilvánítottak fürdővízzé, mert a vízminőség rosszabb, mint az EK előírások és nagyon nagy lenne a vízminőség megjavításának a költsége. Nem is tiltják azonban a fürdést, mert a tiltás érvényesítésének adminisztrációs költségei túlságosan magasak lennének. Az Irányelv hatása nem az, hogy megjavítják a vízminőséget ott, ahol nem megfelelő, hanem az, hogy csökkentik a hivatalos fürdőhelyek számát. A 12487 nyilvántartott tengeri fürdőhelyről 1995-ben készített beszámoló szerint az Európai Unióban több mint 3000 tengeri fürdőhely vize nem felelt meg a minőségi követelményeknek, vagy nem volt megfelelő az előírások betartását megfigyelő önellenőrzés. Ezen felül az 5907 nyilvántartott édesvízi fürdőhelyből több mint 1700 édesvízi fürdőhely vízminősége nem felelt meg még a minimális követelményeknek sem. A fürdőhelyek közel 20%-a ritkábban vett mintát, mint az előírás. Ez a példa jól érzékelteti azt, hogy még egy viszonylag egyszerű kérdésben is milyen problémák adódhatnak abból, hogy tizenöt ország mindegyik a saját jellegzetes politikai kultúrájával, jogi tradícióival, igazgatási gyakorlatával, gazdasági struktúrájával és környezeti állapotával kell, hogy alkalmazzon egy Irányelvet. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékig lehetséges az EK környezeti politikájának alkalmazása hatékonyan és következetesen egy ilyen inhomogén közösségben. Bennett (1990) volt például az egyike azoknak, aki nagyon határozottan feltette a kérdést: lehet tizenkét különböző környezeti politika a Közösségben? Az Európai Közösség országai először a hetvenes évek elején egyeztették a környezeti törvényeiket, hogy védekezzenek a kereskedelem által okozott problémák ellen. Az Európai Közösséghez később csatlakozó országok (Portugália, Spanyolország, Görögország, Írország és Dánia) szempontjait ekkor nem vették figyelembe. Az Európai Közösség környezeti jogát csak 1987-ben vezették be igazán. Az állam által irányított regionális vízügyi hivatalok nemcsak vízellátási és szennyvíz elhelyezési feladatokat láttak el, hanem egyszemélyben a szennyezés ellenőrzését is. A környezet szennyezői is voltak és a környezet szabályozói is. Ez a környezet szabályozáshoz kiadott rendeletek alacsony színvonalú végrehajtását eredményezte. A vízügyi igazgatóságok túlságosan elnézőek voltak saját magukkal szemben. A privatizáció több tagországban szétválasztotta az üzemeltető és a szabályozó funkciókat. Ez jelentősen növelte a törvények végrehajtásában a 51