A Magyar Hidrológiai Társaság XVI. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kecskemét, 1998. július 8-9.)

VÍZGAZDÁLKODÁS - Rónay István: Helyi vízkészletek visszatartásának lehetőségei az Alsó-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság területén

A teljes terület 6,25 %-a ( 337 km2 ) a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében lévő temészetvédelmi terület. A fenti adatok jól tükrözik a terület mezőgazdasági jellegét. Az utóbbi 510 évben a mezőgazdaság termelési szerkezetében jelentős átalakulások voltak. A változásokat elsősorban a piaci hatások motiválták. Jelentős mértékben csökkent az ültetvény kultúrák területe. A fő ok nem a talajvízszint süllyedésben kereshető. Valószínű, hogy a problémákat a keleti piacok elvesztése, valamint a nem megfelelő minőségű árú miatti gondok okozták. A szántó területeken - különösen ott, ahol öntözési lehetőség is van - a zöldség kultúrák, valamit a vetőmag termelés került előtérbe. 3. A HELYI TERMÉSZETES VÍZKÉSZLETEK SZÁMBAVÉTELE. A VÍZVISSZATARTÁS HELYZETE ÉS TOVÁBBI LEHETŐSÉGEI A helyi természetes vízkészletek számbavételét elsősorban a felszíni vízkészletekre hangsúlyozva tárgyaljuk. A felszíni vízkészletek észlelésére még a 60-as évek folyamán törzsállomásokat alakítottak ki. A törzsállomások észlelése - különösen a kezdeti időszakban - nem tette lehetővé a lefolyási viszonyok korrekt értékelését. Időközben a törzsállomások száma bővült, ezzel együtt a Kígyós vízrendszertől eltekintve a hálózat a mai napig sem szolgáltat a lefolyási viszonyok megalapozott értékeléséhez szükséges információkat. A problémák közül kettőt érdemes kiemelni. A Duna-Tisza közi Homokhátság területén lévő csatornák időszakosan szállítanak vizet. Vízkészletük jelentős része felszínalatti lefolyásból származik A fennsíki csatornák alsó szakasza még a jelenleg tapasztalt talajvízszint süllyedés időszakában is, az alsó szakaszon harántolja a talajvíztartó réteget. A mederbe beszivárgó vízkészlet azonban a júniustól novemberig tartó időszakban olyan csekély, hogy a nagy és növényzettel erősen benőtt mederszelvényben mennyisége csak durva becsléssel határozható meg. A legutóbbi években az is előfordult, hogy egyes csatornák ( I. Övcsatorna , XXIII.-as csatorna stb.) nyár végére teljesen kiszáradtak. Tekintettel arra, hogy a terület vízkészlet-gazdálkodásában a fennsíki csatornák vízkészlete nem számottevő, megfelelő észlelésük viszont rendkívül költséges, ezért csak szórvány (évi 1-2 alkalom) észlelés történik. A Duna-menti síkság csatornahálózata az 1960-as évek közepétől jelentős mennyiségű külvizet kap a Dunából. A bevezetett vízkészlet mennyisége különösen az áprilistól szeptemberig tartó öntözési időszakban - jelentősen meghaladja a területen keletkező természetes vízkészletet. Tapasztalataink szerint ebben az időszakban a helyi vízkészlet aránya nem nagyobb, mint 127