A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Ferenczi Zoltánné–Pecze János: Mederiszapolások újabb indokai és előkészületi munkái a Balaton déli vízgyűjtőjén

MEDERISZAPOLÁSOK ÚJABB INDOKAI ÉS ELŐKÉSZÜLETI MUNKÁI ABALATON DÉLI VÍZGYŰJTŐJÉN FERENCZIZOLTÁNNÉ-PECZE JÁNOS Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság A Balaton vízminőségének javítására, a vízminőségében mutatkozó kedvezőtlen változások folyamatának megállítására, illetve visszafordítására az elmúlt években, de különösen a 80-as években jelentős erőfeszítések történtek. A kedvezőtlen változást előidéző fontosabb tényezők közismertek. A Balaton eutrofizálódásában a tápanyagok közül a reaktív foszforé a döntő szerep. A foszfor elsősorban az ember szennyező tevékenysége révén jut a vízbe, tehát elsősorban a településekről származik. A nitrogénterhelés nagyobb része a a mezőgazdasági területekről kerül a Balatonba. A Balatonnak a közvetlen parti településekről származó szennyeződésektől való mentesítésére jelentős előrelépések történtek. Ma már a közvetlen déli Balatonparti települések 85%-a csatomázott, igaz ezzel szemben a vízgyűjtő háttértelepülései csatornázatlanok, mely alól kivételt csak Marcali város képez. A külterületről származó tápanyagterhelés visszatartásában jelentős szerepük volt mind a műszaki, mind az agrotechnikai beavatkozásoknak. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek hatása ma már nem felel meg az elvárásoknak. Ez egyrészt abból adódik, hogy a vízminóségvédelmében a 80-as években beindult műszaki munkálatok nem terv szerint valósultak rneg, pénzeszközök hiánya miatt szükségesnek ítélt munkák elvégzésére - pl. vízminőségvédelmi célú tározók megépítésére - nem kerülhetett sor, másrészt a megépített meliorációs művek a fenntartási munkák elmaradása miatt mára nagyrészt funkciójukat vesztették. Ezek a kedvezőtlen körülmények ismételten ráirányították a figyelmet a Balatonba torkolló vízfolyások vízminőségére, ezzel összefüggésben a szükséges beavatkozások meghatározására. A Balaton déli vízgyűjtőjének vízfolyásaira jellemző, hogy a Balaton előtti, esetenként több km-es alsó szakaszuk berekterületen húzódik, igen kis esésű, míg felsó szakaszuk nagy esésű, mélyülő jellegű, mikrovízgyűjtőkkel szabdalt, erózióra hajlamos dombvidéki vízgyűjtőkkel rendelkezik. A vízfolyások jellegéből adódóan a vízgyűjtőről származó hordalék a vízfolyások alsó, kis esésű szakaszán rakódik le, így az elmaradt beavatkozások kedvezőtlen hatásai elsősorban ezeken a szakaszokon jelentkeznek. Általában elmondható, hogy a Balatonba torkolló állami és társulati kezelésű vízfolyások 574