A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Háfra Mátyás: A KÖTIVIZIG működési területén megvalósult síkvidéki meliorációs munkák tapasztalatai a társadalmi–gazdasági körülmények megváltozásának hatására

Mértéktartó helyzetben tehát megállapítható, hogy a meliorációk jól működtek. Az üzemeltető a "jó gazda" szemlélettel próbálta minél jobban csökkenteni a belvízi károkat. Ha évközben elhanyagolta a művek fenntartását, belvízkor a káros vizek levezetésének gyorsítása érdekében a csatornákat kitisztította. A "gazda" kint volt a területen és ha kellett, együttműködött az érdekeltekkel. 3. A MELIORÁCIÓK KÖRNYEZETI HATÁSAI, ÉRTÉKELÉSÜK A bevezetésben is utaltam arra, hogy a megvalósított meliorációk a nagyüzemi műveléshez és agrotechnikához igazodott. A növénytermesztési technológiába szervesen beintegrálódott. A nagyüzemi művelés megszűnésével és a földtulajdoni viszonyok megváltozásával a meliorációhoz való kapcsolat és igény is megváltozott. Általában a melioráció során létrehozott létesítményeket nem tekintik jelenleg a föld részének, nem ismerik annak hatásmechanizmusát. Sok helyen megszüntették a csatornákat, vagy azok egyes részeit. Vannak olyan csatornák, melyeken a földterület megközelítéséhez áttöltéseket, vagy jobb esetben "innen-onnan összeszedett" szűk keresztmetszetű (dudákat) csőátereszeket helyeztek el. A gazdák nem ismerik fel az üzemi, üzemközi és főművek tekintetében a rendszer szemlélet jelentőségét. A vízelvezető rendszer valamelyik láncszeme általában hiányzik, vagy nem kielégítő állapotú. Az összhang viszont egy ideig ezen művek között meg volt. Ennek oka a fentiekből következően általában a gazdák érdektelenségétől és a társulatok rossz anyagi viszonyaitól is lehet. Lényegében a korábban megépített vízelvezető létesítmények csak azokon a területeken működnek hatásosan, ahol megmaradtak - ha tagosítottan is - azok a nagy táblák egy kézben üzemeltetve, amelyek korábban is egy kézben és rendszerhez illeszkedve üzemeltek. A rendszer üzemeltetését és annak elemeit, lényegét és kapcsolódási viszonyait is ismerik. (Ezek a kisebbséget alkotják.) Ezeken a területekenjobban megoldott a vagyonvédelem is. Ahol a nagy térségi melioráció során létrehozott létesítmények nem kerültek szorosabb kapcsolatba a gazdákkal, nem ismerték fel annak jelentőségét (ámbár utóbbi csapadékos időszak megváltoztatta a korábbi nézeteket) a vagyonvédelem teljességgel megoldatlan. Napjainkban a földfelszínén lévő mobilizálható funkcionális létesítmények (ezek az automatikák, szivattyúk, gépházak, szívó- és nyomócsövek, helyi transzformátorok, elektromos vezetékek, stb.), melyek a melioráció üzemeltetési feltételeit biztosították, megszűntek. A melioráció meglétét csak a területen lévő tisztító vagy helyi szivattyúaknák megléte bizonyítja. A korábban a KÖTI VÍZIG területén (1980-tól) megépített komplex melioráció mintegy 30-35 %-a üzemképe

s ( a tervezett, illetve az üzemeltetési engedélyekben leírtak szerinti formában). Ez vagy abból adódik, hogy a levezető 566