A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

INFORMATIKAI ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Nováky Béla–Szani Kelemen: Térinformatika alkalmazása Mongólia legelő vízellátásának fejlesztésében – térinformatika nélkül

egymást jól kiegészítették. A nagyüzemi gazdálkodás a hagyományos értékrendet felborította, értéktelenné téve a teve és a ló tartását. Az állatállománynak a lovat és a tevét elhagyó szerkezet változása azonban a legeltetéses állattartásban megoldhatatlan, hiszen pl. a félsivatagi övezet legelőinek nagy részét csak a teve képes hasznosítani. Az állatállomány mozgása a nagyüzemi gazdaságok - az egyébként közigazgatási egységeknek is tekintett szomonok - határain belülre korlátozódott., az állatállománynak a gazdaság határain túlra történő mozgása csak katasztrófa helyzetben, kormányzati rendelkezésre volt lehetséges. Az állam a természeti erőforrásokkal: a legelőkkel, az állatállománnyal, a vízkészlettel, sőt a pásztorok munkaerejével lényegében korlátlanul rendelkezett. Az erősen centralizált gazdálkodási mód, a legelők tervutasításos használata azt igényelte, hogy bármely legelő bármely időszakban és bármely állat számára hasznosítható legyen. Ez azt is jelentette, hogy valamennyi legelőterületet vízzel el kell látni, ebből a feltételből indult ki - kellett, hogy kiinduljon - a legelő-vízellátás fejlesztési koncepciójának a tervezése. Jelenleg a magántulajdoni formák újraéledésével törekszenek a hagyományos legeltetéses állattartás értékeinek visszaállítására. Csökken az állam szerepe, a pásztorok rendelkeznek legelő- és vízhasználati jogokkal oly módon, hogy a téli-tavaszi legelőkön egyénileg, a nyári-őszi legelőkön közösségi alapon legeltetnek. Sorra szerveződnek a legelőközösségi körzetek, alakulnak meg a vízi társulatok [8], 1.2 A legelők vízellátása és fejlesztésének alapelvei A szabadban tartott állatok ivóvízigényét sokáig kizárólag a természetes vizek: döntően a folyók, kisebb vízfolyások, egyszerűbb eszközökkel foglalt források biztosították. A vízfolyások vagy a források elapadása, a vízfolyások télen szinte teljes befagyása számos esetben gondot jelentett. Ezen a gondon segített az ásott, ún. pásztorkutak megjelenése és mind nagyobb arányú elterjedése elsősorban az ország északi csapadékosabb felén. A századunk második felében a pásztorkutak mellett megjelentek a nagyobb és egyenletesebb hozamú kismélységű mérnöki ásott vagy vert kutak, majd a nagyobb mélységű fürt kutak is, különösen az ország déli, felszíni és felszín közeli vizekben szegény felében. Azokon a helyeken, ahol a legelő-vízellátás fúrt kúttal sem oldható meg, nagyjából az 1970-es évektől kezdődően megjelentek a felszínen földtakarással elhelyezett tartályok. A tartályok csupán itatóhelyek, ezért azokat valamelyik viszonylagosan közeli kútból nyert és tartálykocsikkal helyszínre szállított vízzel előzetesen fel kell tölteni. Amíg tehát a természetes vízforrások, az ásott és fúrt kutak egyszerre víznyerő és itató helyek, addig a tartályok esetében ez a két funkció elkülönül. 997