A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Török Imre György: Síkvidéki belvízelvezető rendszerek vízvisszatartása, vízpótlásra alkalmassá tételének egyes kérdései

SÍKVIDÉKI BELVÍZLEVEZETŐ RENDSZEREK VÍZVISSZATARTÁSRA, VÍZPÓTLÁSRA ALKALMASSÁ TÉTELÉNEK EGYES KÉRDÉSEI TÖRÖK IMRE GYÖRGY Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság Szeged Az egyébként gyakran belvízveszélyeztetett síkvidéki területeken súlyos vízhiány alakulhat ki, egymást sorozatosan követő száraz évek során. Különösen aggasztó probléma ez a Duna-Tisza közi homokhátságon és a Maros hordalékkúpon, ahol a veszélyeztetett területektől távol vannak a felszíni vízkészletek és a felszín alatti vizek használata pedig korlátozott. Kézenfekvőnek tűnik a javaslat, hogy a korábban megépült belvízlevezető rendszereket célszerű felhasználni vízvisszatartás és vízpótlás céljára. Ezen rendszerek kettős működésűvé tételével lehet a helyzeten enyhíteni. Az ilyen kettős működésű rendszerek kialakításának, üzemeltetésének kérdései azonban komoly megfontolásokat (műszaki, gazdasági, tulajdonjogi okok miatt) igényelnek. A magyar Alföld éghajlatára a száraz, félszáraz jellegű időjárás a jellemző. Mégis a nagy vízrendezések sorában az árvízmentesítést, folyószabályozást követően, sőt néhol egy lépésben a belvízlevezető rendszerek épültek meg és csak később került előtérbe a vízpótlás, az öntözés. Széchenyi és kortársai ugyan már tudták és jelezték az öntözés fontosságát, de a társadalom a mezőgazdaság erre csak a század közepén ébredt rá és ugyebár a vízügyeseknek legyenek még oly jól képzettek, akkor sem szabad a társadalmi elvárások nélkül erőltetni dolgokat. Éppen 60 esztendeje jelent meg az 1937. év XX. tc., amely létrehozta az Öntözésügyi Hivatalt, előirányozta a Tiszára és a Kőrösökre alapuló legfontosabb létesítményeket (Tiszalöki vízlépcsőt, Békésszentandrási vízlépcsőt, Tiszafüredi és Hódmezővásárhelyi öntözőrendszert és a tiszántúli nagy, hajózható öntöző főcsatornát). Ez a törvény teremtette meg az öntözés hatósági és pénzügyi (hitelezési) rendszerét is. A művek sora jött létre és a második világháború utáni időszak nagyszabású öntözés fejlesztései tovább javítottak a lehetőségeken, mégis köztudott szakmai körökben, hogy a jelenlegi létesítmények az alföld mezőgazdasági művelésű területeinek csupán 5 %-án tetszik lehetővé az öntözést. 558