A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

INFORMATIKAI ESZKÖZÖK ÉS ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Lénárt Cs.–Tamás J.–Bíró T.: Digitális terepmodellek (DTM-ek) használata a vízgazdálkodásban

A TIN modell egyszerűsége és gazdaságossága miatt vonzó (pl. Winchesterkapacitás), ráadásul terepek bizonyos típusai nagyon célszerűen sík oldalakkal háromszögekre oszthatók. A rácshálók mellett a TIN-modellek is alkalmazhatóak vízgyűjtő-hálózatok meghatározására, erről részletesebben a DTM-ek alkalmazása keretében szólunk. 2.3 DTM-modellek - térbeli interpolációk Az interpoláció nemcsak magassági felmérések esetében, de más pontszerű jelenségek térbeli kiterjedésének vizsgálata során is döntő jelentőségű lépése a modell alkalmazhatóságának. A térbeli interpoláció nagyon fontos alkotórésze sok GIS-nek. A térbeli interpoláció a modellben a következő célokra használható: • szintvonal-adatok grafikus megjelenítéséhez, • a felület valamely jellemzőjének kiszámítása egy adott pontban, • gyakran használatos segédeszköz térbeli döntéshozatali folyamatoknál (környezeti hatásvizsgálatok) A térbeli interpoláció az az eljárás, amely a rendelkezésre álló megfigyelések által meghatározott térség mintavétellel nem rendelkező pontjaiban becslést ad a vizsgált tulajdonságok értékére aminek a legtöbb esetben a tulajdonságot jellemző értéknek egy meghatározott intervallumba kell esnie, vagy egy meghatározott értékkel vett hányadosát kell tekinteni. A térbeli interpoláció azon a feltevésen alapul, hogy a térben egymáshoz közel elhelyezkedő pontok értéke nagyobb valószínűséggel hasonló, mint az egymástól messze levő pontoké (Tobler törvénye). Az általunk is alkalmazott interpolátorok az interpoláció alapját képező adatpontokon az eredeti értékeket hűen (eltérés nélkül) adják vissza, a felület áthalad mindazon pontokon, amelyek értéke ismert: B-spline-ok és a Krigelés. A közelítő interpolátorokat olyan esetekben alkalmazzák, amikor az adott felületi értékek bizonyos mértékben bizonytalanok itt az a nézet kerül alkalmazásra, hogy sok adathalmaz esetében léteznek lassan változó globális trendek, és ezekhez a trendekhez lokális fluktuációk adódnak, melyek viszont gyors változásuk, és így bizonytalanságot (hibát) eredményeznek a rögzített értékekben. A simítás csökkenti a hibák hatását az eredő felületre. Krigelés segítségével kapott DTM-re mutat példát a 2. ábra. A szakértői GIS-nek tartalmaznia kell egy sor térbeli interpolációs rutint abból a célból, hogy a felhasználó az adatoknak és feladatoknak legmegfelelőbb módszert választhassa ki. Ideális esetben ezek a rutinok el vannak látva egy természetes nyelvezetű interfésszel, amely kérdések sorával határozza meg a felhasználó szándékait és céljait, valamint az adatok természetét. Szakértő rendszerek számos prototípusát 883