A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Rátky Pál: A Maros hordalékkúp vízkészlete, a készletek felhasználási területei, a fejlesztés iránya, szükségszerűsége, lehetőségei

rült. A legnagyobb gond mégsem ez volt, hanem az, hogy az Arad felöl érkező víz minősege a 80-as évek végén ipari és mezőgazdasági célra felhasználhatatlan minőségű volt. A sorszor szennyvízminőségű víz már környezeti károkat okozva kellemetlen bűzt árasztott Batonya és Mezőhegyes környékén. Megoldást kellett találni a cukorgyár ipari vízzel való ellátására (3,8-4,3 mill m^/év). Mezőhegyes környékén ugyanekkor jelentősebb öntözési vízigény is jelentkezett. Mindezekkel egy időben öntözésfejlesztés kezdődött Apátfalva-Csanádpalota kisebb környezetében. Az ATIVIZIG, Csongrád és Békés megye Földművelésügyi Hivatalai és Önkormányzatai, valamint az érdekelt üzemek összefogásából nagyobb léptékű, komplex vízellátó rendszer kiépítése kezdődött meg 1988-ban. Ennek keretében épült ki az Apátfalva-Mezőhegyesi öntözőrendszer. Megépült a Cservölgyi fővízkivétel 2,5 m^/s-os kapacitással a Maros 31+230 fkm szelvényében, öntözőfőcsatorna 43 km hosszban és a 69 hektáros 1,5 millió m3 -es Pitvarosi tározó. Ezt követően újabb öntözési igények jelentkeztek. Ennek reális alapot az adott, hogy a Magyar és a Román vízügyi szakemberek kooperációs tárgyalássorozatának eredményeképpen a Szárazéren hazánkba érkező víz minősége megfelelővé vált. A Romániából érkező vízre támaszkodó Szárazér-Elővi öntüzőrendszerben felújításra került a Szárazér 85+243 - 100+500 km, valamint az Élővíz főcsatorna 12+500 - 21+910 km szakaszai, a Déli-ág összekötő csatorna 6,6 km hosszban, mely összeköti az Élővíz csatorna Mezőhegyes előtti és utáni szakaszát. Ezzel kialakult a várost körbezáró vízvezető hálózat. A felújított "E" zsilipnél 1,2 ni3 /s-ra bővítették a közbenső átemelőt, és további két átemelő épült. Ezzel több mint 2.000 ha vált öntözhetővé. 548