A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Barcs Sándorné: Értékelési rendszer a vízrendezési művek fenntartására

A belterületi művek tervszerű kiépítése a 70-es évek közepétől indult meg az Alföldön. Nagyobb mértékben 1982-87. évek között folytatódott, a vízrendezettség mértéke azonban korán sem kielégítő. A 80-as évek végétől a fejlesztések csak igen mérsékelt ütemben valósultak meg, az utóbbi években pedig kiépítések nem történtek. Leginkább aggasztó a karbantartásokra fordítható anyagi fedezet hiánya, mely egyben minősíti a hálózatok fenntartottságát is. A kiemelkedően belvízveszélyes térségekben a nagyobb települések rendelkeznek erre némi fedezettel, de a karbantartási munkák itt is leginkább lakossági közreműködésben valósulnak meg, változó eredménnyel. A készülő kategorizálás alapján meg kellene teremteni az önkormányzati tulajdonba adás feltételeit is. Az önkormányzati tulajdonba adás kudarcát követően e kísérlet megismétlése - feltételrendszer és megfelelő törvényi háttér mellérendelése nélkül ismét eredménytelen lenne. Az üzemi és magántulajdonú művek fenntartottságát meghatározza az elmúlt évek időjárási helyzete. 1987. óta nem került sor területi belvízvédekezésre. A több mint 10 évig tartó aszályos időszak megváltoztatta a termelők szemléletét. Nem a belvizek elvezetése lett a fő cél, hanem az öntözés minél nagyobb mértékű bevezetése. A meliorált, felszíni vízrendezett területeken kiépült belvízcsatornák és a felszín alatti drénhálózatok többsége azonban üzemképtelenné vált. A síkvidéken nagy területet érintő és nagy ráfordítással elkészült üzemi meliorációknak nincs engedélyese. A meglévő vízjogi üzemelési engedélyekkel rendelkező Mg.Tsz-ek, vagy jogutód nélkül megszűntek, vagy a jogutódok az engedélyezettnél jóval kisebb területen a már magán tulajdonú földeken gazdálkodnak. A magán földtulajdonosok a meliorációs létesítményeket megvették, de közvetlen érdek felismerés hiányában a vízjogi rendezésre és az ezzel járó jogokra és kötelezettségekre nem törekszenek. A belvízvédekezés eredményessége döntően az üzemi szintű védekezés függvénye. A belvíz a mezőgazdasági táblákon keletkezik és ha onnan nem kerül elvezetésre, akkor a főműveken végzett bármely tevékenység alacsony hatásfokú vagy hatástalan. Ilyen közelítésből a földtulajdonosok érdekfelismerése az engedélyek rendezése alapvető. A belvízvédelmi művek állapota minden kategóriában romlott. Csekély javulás tapasztalható helyenként a belterületi műveknél, valamint a társulati kezelésű állami művek fenntartásának feltételrendszerében. Itt az elvi lehetőség adott, azonban az érdekeltségi hozzájárulás feladatokhoz igazított meghatározása, illetve az esetleges emelés megoldása szintén a társulati tagok megerősödéséhez kötődik. A legrosszabbnak minősíthető a főművek és üzemi művek helyzete. A főművek védbiztonsági megítélését rontja, hogy a preventív védekezés hiányán túl az 525