A Magyar Hidrológiai Társaság XV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Kaposvár, 1997. július 9-11.)

VÍZRENDEZÉS - Katona Zsolt: A Balaton nyugati vízgyűjtő vízminőség védelmi meliorációs és talajvédelmi programja

lehetetlenné teszi. A tulajdonosi, földhasználói viszonyok rendezésével lehet hathatós beavatkozásokat elindítani a termőföld védelmében. Okszerű beavatkozások csak talaj- és vízminőség védelmi feladatok, kapcsolódó mező- és erdőgazdasági fejlesztések, valamint a komplexitást jelentő közcélú vízrendezések együtteseként tudnak hatékony védelmet biztosítani a mezőgazdaság egyidejű fejlesztése mellett. A fenti alapelvek szerint tervezett beavatkozások naturális adatait a 2. táblázat szemlélteti. A '84-es terv a Zala völgyében jelentős művelési ágváltásokat (rét-legelőből szántóba) irányzott elő, melyet nagymértékű talajcsőhálózat fejlesztések is biztosítottak volna. Jelen tanulmányban döntően talajvédelmi és vízminőség-védelmi, valamint ökonómiai megfontolásból is legelő hasznosítást irányoztunk elő, nagyságrendileg kisebb meződrén fejlesztéssel. Ez természetesen nem záija ki azt, hogy helyi, kedvező feltételek megléte és gazdálkodói szándék esetén ne kerülhessen sor erre is. A részvízgyűjtők fejlesztési költségeinek összehasonlításából az a következtetés vonható le, hogy a legnagyobb beruházási igény az NY-1 részvízgyűjtőn jelentkezik, de ez azzal magyarázható, hogy területe a NY-i vízgyűjtő területének több, mint 50 %-a. Fajlagosan viszont az NY-2 részvízgyűjtő fejlesztési költségei a legmagasabbak, mivel talajlehordás és foszforterhelés szempontjából is ez a legveszélyeztetettebb terület. Ebből következik, hogy a ráfordításokhoz viszonyítva itt érhetők el a legkedvezőbb eredmények. Ezt a szempontot a kisvízgyűjtők rangsorolásánál is célszerű figyelembe venni. 500