A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - HAVAS ANDRÁS–KOLLÁR GYÖRGY: Ivóvízvezeték hálózatok másodlagos biológiai szennyeződésének egyes kérdései

A vízminőségromlás lehetőségeinek kizárására a javaslatok kézenfekvőek - az előző pontban tárgyalt lehetséges okok megszüntetése. Részletezve: Felszíni víz tisztítása és vas- mangántalanítás esetén elsősorban az egyedszám (élő szervezet) és a határkoncentráció (tápanyag) szabványbein előírtnád lényegesen kisebb értékének elérése, gáztalanításnál a levegő alkalmazásának megszüntetése. A tartózkodási idő kulcskérdés a másodlagos biológiai szennyeződés folyamatában. A vízkezelési technológia kiépítésének színvonala meghatározza a betáplálási vízminőségek, így az elérhető minimális tápanyag koncentrációt és élő szervezet számot is. Az ivóvíz minősége a hálózatba való betáplálást követően a korábban részletesen tárgyalt esetekben változik, romlik. A vízminőség kedvezőtlen változása a tartózkodási idővel összefügg, hosszabb tartózkodási idő esetén rosszabb vízminőség várható. Ha a tisztítástechnológia során csak a szabványban előírt vízminőséget értük el és a másodlagos biológiai szennyeződés feltételei fennállnak, a fogyasztónál a vízminőség nem lesz megfelelő. A tisztítástechnológia szükséges színvonalának meghatározásához a hálózatban kialakuló vízminőség romlás előzetes meghatározása volna kívánatos, majd a vízkezelés során az ennek megfelelő „túltisztítás." Javasoljuk a számítógépes hidraulikai és üzemszimulációs hálózatszámítások mintájára egy olyan számítási módszer (és számítógépes program) kidolgozását, ami adott hálózat esetén különböző jellemző betáplálási vízminőségek felvételével számíthatóvá teszi megadott különböző tartózkodási idők (különböző fogyasztások) esetén a fogyasztónál várható vízminőségi jellemzőket. 588