A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

VÍZELLÁTÁS TERVEZÉSI ÉS ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI - SCHIEFNER KÁLMÁN–LŐRINCZ ANDRÁS: A vezetéki víz minőségi problémái, az elhárítás lehetőségei – különös tekintettel az Msz. 450/2 szabvány határértékeire

bővítették és a higiénés követelményeket az általános vízminőségi állapot jellemzőkön kívül, a különféle viznyerőraódokra számszerű határértékkel is kiegészítették (MSZ 450/2:1991). Vizsgálati eredmények, értékelés Az utóbbi években 95 vízművet biológiai szempontból is vizsgáltunk. 66 vízmű 209 mélyfúrású kútjának 17 %-a volt kifogásolható. 12 felszíni vízkivételi mű által előállított ivóvizek váltakozva jeleztek jó illetve rossz biológiai vízminőségi állapotot, a minták 36 boában, míg a parti szűrésű kutakra telepített vízművekből (17) származó vízminták közül (37) csupán egy minta biológiai vizsgálatának eredménye haladta meg a szabványban javasolt határértéket. Ha azonban a vizsgált vízművekhez tartozó vízkezelési eljárások után vett vízmintákat vizsgáltuk a 64%, a tárolókból vett minták 52%-a, és a hálózatból származó ivóvízminták 74%-a nem felelt meg az ivóvíz biológiai vízminőségi követelményeknek. A mintákban 49 esetben az üledék mennyisége, 31 esetben a vasbaktérium telepek száma emelkedett a határérték fölé. 18 vízmű vezetékhálózatában a szennyezettségjelzők (formált baktériumok, protozoonok), 15 hálózatban az algák, és 29-ben pedig a magasabbrendű állati szervezetek (férgek) voltak okai a biológiai kifogásoltságnak A vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a biológiai szempontból általában kedvezőbb minőségű kútvizek már a technológiai berendezésekben szennyeződnek. Ez a szeímveződés a vízelosztó hálózatokban tartós vízminőségrontó állapotot idézhet elő: a víz biológiai eredetű másodlagos szennyezettségét. Erre jellemző pl.: a nagy üledéktartalom, a vas-, és a különféle formált baktériumok, valamint egyéb heterotróf szervezetek megjelenése, megtelepedése és elszaporodása. Ezek többsége az előírásos fertőtlenítési koncentrációkra rezísztensek, és petéik a lökésszerű nagyobb dózisokat is túlélik. Ezért szükséges a biológiai szennyezettség okait kivizsgálni és megtenni az intézkedéseket a vízuiinőségromlás megakadályozására. 544