A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FELSŐ-DUNA SZABÁLYOZÁSI ÉS ÖKOLÓGIAI KÉRDÉSEI - VESZELY VIKTOR: Felső-Duna szabályozása során alkalmazott szabályozási művek anyaga, építése, karbantartása

Mellékág: - Mellékágelzárás - Mellékági bukó - Kavicsvisszatartó keresztgát Partbiztositás; A múlt század 80-as, 90-es éveiben kiépült az egységes Duna főmeder, amely a szabályozási tervben szereplő szabályozási vonalak mentén biztosította a partokat. A partbiztosítások mintaszelvénye a következő volt: - Lábazati kőszórás, melynek - magassága szab vízszint + 2,0 m - rézsűhajlása: 1:1,5 - koronaszélesség: 2 m A lábazati kőszórásra (kőhányás) támaszkodott az 1 : 2-es mederrézsű biztosítás, amely a védendő partélig ért fel, a felső végén 1 m-es lezáró foggal. A kiépített partbiztosítások mintaszelvényét az 1974-ben jóváhagyott általános szabályozási tervben az alábbiak szerint módosították: Lábazati kőszórás: - magassága DB + 1,0 m, DB + 2,0 m - rézsűhajlása 1 : 1,5 - koronaszélessége 1,0 m A kőszórás, kőterítés vastagsága 0,5-0,8 m volt. Vezetőmű: A túlszélesedett mederszakaszokon, ahol a szabályozási vonal a mederbe esett, ott vezetőművet építettek. A vezetőmű szűkíti a medret, különösen a homorú parton épült vezetőművek lábazatát erősen támadta a víz, ezért különösen gondos karbantartás igényelt. A vezetőmű 1 : 1,5 meder felőli 1 : 2 partfelöli hátsó rézsűvel, 2 m-es koronával készült. A mű magassága szabályozási vízszint + 2,5 - 3,0 m. Az átbukó víz kártételeinek megelőzésére a korona felső részét szab. vízszint + 1,0 m fölött burkolatként építették meg. Oldalbukó: Az egységes főmeder kialakítása során a mellékágak felső kiágazását lezárták, illetve egy részét bukóként építették meg. A bukószintet 1 m-rel alacsonyabbra építették ki mint az egységes partot. Az 1850-1825 fkm Rajka-Dunaremete közötti szakaszon a bukószint szab. vízszint + 2,0 m, az 1825-1816 fkm Dunaremete-Ásványráró közötti szakaszon a bukószint 285