A Magyar Hidrológiai Társaság XIV. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Sopron, 1996. május 21-24.)

FERTŐ-TÓ ÉS VÍZGYŰJTŐ TERÜLETE - KOCH PÉTER–TAKÁTS TAMÁS–ZSÁMBOKI KÁROLY: A tisztított szennyvizek kivezetése a Fertő tó magyarországi vízgyűjtőjéről

A Fertő Magyarország ÉNY-i részén, a magyar-osztrák határon, tájföldrajzilag a Fertö-Hanság-kistály Ny-i medencéjében foglal helyet, amely a Győri medence középtáj része. Az utóbbi, más középtájakkal együtt alkotja Magyarország második nagytáját, a Kisalföldet. A Fertő vízgyűjtő területét (1 .sz.melléklet) változatos • geológiai, domborzati, talaj, • hidrológiai, klimatikus. • agrokultúrális viszonyok jellemzik. A vízgyűjtő terület kiterjedése csak 1.244 kin-. A tó 116 m Af szinten: • 309 km

2, ebből nyíltvízi terület 148, nádas 161 km

2, Ausztriához 234 m

2, Magyarországhoz 75 km

2 • 413 x 106 M^ ebből a magyar rész csak 76 x IO^HV^ • 1,34 m, az osztrák részen 1,44 m, a magyar térfélen 1,01 m átJagosmélységü (a nádas övezetben csak néhány dm, helyenként, különösen a parti régióban száraz időszakban átmenetileg szárazulatok is kialakulnak) A tó vízjárása rendkívül szeszélyes (2.sz. melléklet), a mindenkori klimatikus viszonyoktól szabályozott. Hidrológiai rendszerében az evapotranspirációs viszonyok dominálnak, mert a 309 km

2 tófelüiethez csak 807 km

2 szárazulat vízgyűjtő terület tartozik, (amelynek csak 11,5%-a tartozik Magyarországhoz). A Fertő legnagyobb fekszíni hozzáfolyója a Wulka-patak (Ausztriában), amelynek átlagos középvízhozama 1,25 m3/s. Magyarországon a legnagyobb felszíni hozzáfolyó a Rákos-patak, átlagos középvízhozama csak 0,07 m^/s. 191