A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GUTI GÁBOR: A halállomány rekonstrukciója szigetközi hullámtéren a bősi vízlépcső üzembe helyezését követően

Ezek a beavatkozások lehetővé teszik a szigetközi hullámtérnek a korábbinál lényegesen hatékonyabb, gravitációs úton történő 50-70 m-V -os vízpótlását, valamint egyes vízi élőhelyek korlátozott rekonstrukcióját. Az Öreg-Duna rekonstrukcióját a jelenleginél lényegesen nagyobb, a közepes vízállásnak megfelelő vízhozam biztosíthatja, ami a bősi vízlépcső vízenergia-hasznosító üzemmódjának felfüggesztését feltételezi, azonban ennek elfogadása nem valószínű a nemzetközi tárgyalásokon a közeljövőben. A főág élőhelyeinek megváltozását jelzi a hínárvegetáció megjelenése a ripális régióban. Problémát jelent a helyenként intenzív feliszapolódás, amit mesterséges árhullámok időszakos levezetésével lehetne mérsékelni. A hullámtéri mellékágak teljes rekonstrukciója az Öreg-Duna rekonstrukciója nélkül nem oldható meg, azonban az ágrendszerek sajátos parapotamikus és plesiopotamikus élőhelyeinek részleges rekonstruálására lehetőséget biztosítanak bizonyos műszaki beavatkozások. Ennek egyik feltétele az ágrendszerek és az Öreg-Duna közvetlen kapcsolatának megteremtése, valamint a Duna természetes vízjárásához hasonló vízdinamika kialakítása. A mellékágakban is problémát jelent a szerves üledék akkumulálódása és vízi vegetáció túlszaporodása, amit a hullámtér időszakos elárasztásával megakadályozhatunk. Az Öreg-Duna és az ágrendszerek kapcsolatát a terepadottságok figyelembevételével, egyes felső ágvéglezárások részleges megnyitásával lehet kialakítani. A vízszintszabályzó műtárgyak tervezésénél figyelembe kell venni, hogy a halak vándorlása biztosított legyen az egyes bögék között. A szlovák oldali vízpőtlórendszer legtöbb zárásába építettek halfolyosókat, azonban ismereteink szerint ezek rosszul funkcionálnak, mivel az átáramló víz sebessége túlságosan nagy és gátolja a kisebb halak felúszását. Az átjárókat úgy célszerű kialkítani, hogy a vízáramlás ne haladja meg a 0.7 ms

1 sebességet. Kutatásainakat az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA F-5341) és az FM Halgazdálkodási Alap támogatta. IRODALOM 1. Guti G. 1994: A szigetközi vízterek halállományának és halászatának rehabilitálása a bősi vízlépcső üzembehelyezését követően, kézirat: 41 p. 557