A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)
3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata
vizsgált szakaszán nagyobb hínár- és makrofiton állományok élnek, annak vizére ezért az un. bentonikus eutrofizáció jellemző. Vizük áttetsző, a zooplankton többnyire szűrő táplálkozású fajai számára kevés táplálék (bakterio- és fitoplankton) áll rendelkezésre, ami miatt nagyobb állományaik általában nem tudnak kialakulni. A Szavai csatornában Vámosszabadi és Kisbajcs térségében szintén dús hínár- és makrofiton állományok találhatók. A két mintavételi hely bizonyult fajokban a leggazdagabbnak, az említett ritka fajok legtöbbje is itt él. A kanyargó, lassú folyási sebességű csatorna jó élőhely ezen állatok számára. Egy-egy faj populációi itt sem alkottak nagy állományokat. A Zámolyi csatornában Győrzámolynál hasonló volt a zooplankton állományok faji összetétele és egyedsűrűsége, mint a Nováki és a Szavai csatornákban. A Zsejkei csatornában (Mecsér) a kis vízhozam miatt az állományok faji összetétele is és egyedsűrűsége is sokkal változatosabb volt. A legtöbb esetben kevés fajt és kisebb egyedsűrűséget találtunk, míg más esetben egy-egy faj populációja nagyobb állományokat alkotott (pl. Bosmina longirostris, ill. evezőlábú rákok naupliusz és kopepodit lárvái). A változások valószínű oka a mintavételi hely közelében található zsilip, mely visszaduzzasztó hatásának az eredményeként alakulhatnak ki a nagyobb egyedszámok. A Duna vizének elterelése után a Lipóti morotva vizében találtuk a legnagyobb változásokat. Vízszíntje erősen lecsökkent, egyes részei teljesen kiszáradtak. 1993. nyarán pl. mindössze 6 kerekesféreg, 4 evezőlábú és 4 ágascsápú rákfaj előfordulását sikerült feljegyezni. Sok olyan faj nem került ekkor elő, amely korábban a morotva jellegzetes élőlénye volt és hazánk faunájában ritka az előfordulása. E miatt már a korábbi vizsgálataink eredményei alapján javasoltuk azt, hogy ezt a vízteret nyilvánítsák fokozottan védetté. Fontos feladat volt a rossz állapot megszűntetése. A tartós kiszáradás ugyanis komolyan veszélyezteti a terület faunájának a regenerálódását. Az időközben megindított mesterséges vízpótlásnak már a novemberi vizsgálatkor érzékeltük a kedvező hatását, mert szemben a nyári 12-vel, ekkor már 22 faj került elő a mintákból. Az 1994. első félévében végzett vizsgálatok erdményei is igazolták azt a megállapításunkat, hogy fokozatosan megindult a kerekesférgek és az alsórendű rákok állományainak a regenerálódása. Az őszi vizsgálatok alkalmával azonban azt tapasztaltuk, hogy a tartósan magas vízszint és az intenzív vízmozgás eredményeként eltűntek a korábban itt élő hínarasok és a Bodaki- és a Dunaremetei-ágakban talált, elsősorban planktonikus életmódú zooplankton állományokat találtuk. A korábban itt élő, elsősorban a vízi növényzet közötti vízteret kedvelő fajok közül pedig csak néhány került elő. Az előző vizsgálataink eredményeit is figyelembe véve a morotva vízpótlását a jövőbőben módosítani kellene, üzemelését szakaszossá téve. Csak akkor lenne szükség a vízpótlás beindítására, amikor annak vízszintje a korábban (a Duna elterelése előtti évek) megállapított átlagos színt alá süllyed és csak addig folytatni, ameddig újból el nem éri azt. Ez a jelenleg tavasztól őszig tartó folyamatos intenzív vízpótlás félő, hogy átalakítja a teljesen más vízjárású, tulajdonképpen állóvizű víztér élővilágát. Ez pedig egy tájvédelmi terület esetében nem kívánatos. A betáplálásra kerülő víz mennyisége a Duna gátjánál levő műtárgy segítségével könnyen szabályozható lenne. 551
