A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - GULYÁS PÁL: A magyarországi Felső-Duna szakasz, a Mosoni Duna és a szigetközi vízterek zooplankton vizsgálata

kialakulhat az eu-politrófikus vízminőségi állapot. A Duna főágában és a szivárgó csatornában ez az erőteljes növekedés nem volt megfigyelhető. A vízszint és ezzel együtt az áramlási sebesség gyors ütemű csökkenése kedvező életfeltételeket teremtett a kerekesférgek és a planktonrákok számára is, ami a legtöbb szelvényben kisebb-nagyobb mértékű egyedszámnövekedést eredményezett. Megfigyelhető ez pl. a főmeder rajkai szelvényében, de a leglátványosabb a Bodaki,- a Dunaremetei,- és az Ásványi-ágrendszereben, melyekben az állatok egyedszáma 10 nap alatt egy-két nagyságrenddel nőtt. Azokban a mellékágakban, amelyekben nagyobb volt a víz áramlási sebessége (pl. főág medvéi szelvénye, szivárgó csatorna Dunakiliti, Szigeti-Duna, Cikolaszigeti,- Kiliti-Cikolai-ág Doborgaz), nem növekedett számottevően az állatok egyedsűrűsége a vizsgált időszak alatt. Az Ásványi-ágrendszer alsó végénél levő Arvai-zárás térségében ezzel szemben április 23-26. között mintegy 30-szorosára nőtt az állatok egyedsűrűsége. Ekkor a rövid szaporodási ciklusú, kistestű kerekesférgek száma nőtt meg, majd helyüket egy hét elteltével már a nagyobb testű ágascsápú és evezőlábú rákok foglalták el. Az állomány faji összetételében bekövetkezett változás eredményeként jelentősen csökkent az egyedsűrűség, de a biomassza értéke ennek ellenére mintegy 5-6-szorosára nőtt április 26-niájus 3. között (1. ábra). A természetben végzett vizsgálatok igazolják azt a korábbi helyszíni kísérleti eredményünket, mely szerint a víz folyási sebességének a csökkenése esetén kedvező körülmények között 4-5 nap alatt 6-7-szeresére nő víz a-klorofíll tartalma, ill. a fitoplankton mennyisége. A mesterséges vízpótlás tervezésekor ezt a tartózkodási időt mindenképpen figyelembe kell venni. 3. 6. Mentett oldali vízterek A menteit oldali csatornák vizének 10 szelvényében összesen 121 zooplankton fajt találtunk. A legtöbb vízfolyásra az ágascsápú és az evezőlábú rákok nagy fajszáma voltjellemző. Ezek többsége nem planktonikus életmódú, hanem élőhelye a parti tájék növényzet közötti víztere, ill. a fenéküledék felszíne. A kerekesférgek között is és a rákok között is számos ritka faj élt: Dipleuchlanis propatula, Euchlanis lyra, E. triquetra, Lecane hamata, L. ludwigi, L. stenroosi, L. rhomboides, Mytilina bisulcata, M. unguipes, Paradicranophorus hudsoni, Ptygura melicerta, ill. Eucyclops macrurus, Paracyclops fimbriatus, Alona costata, A. guttata, Alonella exigua, Bosmina coregoni, Camptocercus rectirostris, Polyphemiis pedicidus. A Kiliti-Cikolai-ág zooplankton állományainak faji összetétele közel azonos a Dunáéval, a Mosoni-Duna felső szakaszáéval és a Szigeti-Dunáéval. Allománysűrűségük is hasonló, de néha (pl. 1994. augusztus) egy-egy eutrófvízi kerekesféreg (Brachionus, Keratella, Polyarthra nemek) nagyobb populációkat alkot. A fajok legtöbbje ezekben a még mellékágaknak számító vízterekben planktonikus életmódú, nem pedig a parti tájék lakója. A Nováki csatorna három vizsgált szelvényében (Püski, Arak, Novákpuszta) élő zooplankton állományok faji összetétele lényegesen eltér a mellékágakéitól. Az intenzív vízmozgás ellenére a mintavételi helyenként talált 13-23 taxon legtöbbje ugyanis nem planktonikus életmódú, igazi zooplankton társulások kialakulásáról ezért nem is beszélhetünk. Az említett ritka fajok közül is több ezekből a szelvényekből került elő. A csatornának az általunk 550