A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - TÖRÖK IMRE GYÖRGY: A hullámtéri erdőgazdálkodás lehetőségei és korlátai

Az elmúlt 40 évben a hullámterek gazdálkodási, jóléti hasznosítási szerepe nagyon felértékelődött, ugyanakkor az utóbbi 10 esztendőben, és különösen 1989 óta az ökológiai szemlélet, a természetvédelem szempontjai is előtérbe kerültek. Számos eseményen, rendezvényen hallatták a hangjukat szakértő ökológusok, hivatásos természetvédők és természetesen a mozgalmi természetvédők. A szakmai szempontok összehangolásához tömören megpróbálom megfogalmazni a természetvédelem, az erdőgazdálkodás, a vízügy saját szempontjait, követelményeit. A természetvédelem követelményei: a hullámtereken domináljanak a természetszerű állapotok. Legyenek túlsúlyban az őshonos fafajok alkotta növénytársulások. Maradjanak fenn a sokszínű, változatos életterek, a folyókat övező galériaerdök, a magasfekvésű területek még meglévő keménylombos erdei és a hullámtéri, úgynevezett vizes élőhelyek (holtágak, anyaggödrök) mindez oly módon, hogy állandóan fenntartott folyamatos zöldfolyosó biztosítsa a migráció lehetőségét. Az erdőgazdálkodás követelménye: a nagy termőerejű hullámtéri termőhelyekre a termőhely sajátosságainak megfelelő fafajösszetételű és állományszerkezetü egészséges és jól hasznosítható fatömegprodukcióra képes erdőállományok kerüljenek, amelyek elfogadható költségparaméterekkel kezelhetők. 512