A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

3. szekció: Folyóink mellékágainak, holtágainak és hullámtereinek hidrológiai, biológiai, ökológiai és vízgazdálkodási kérdései - FEKETE ENDRE–PÁLFAI IMRE–BOGA TAMÁS LÁSZLÓ: Az Alsó-Tisza vidéki holtágak vízminőségének változása és rehabilitációs kérdései

Az iszapkitemielés következménye minden esetben a víz tápanyagokban való feldúsulása, amit lu'nárosodás, algásodás követ. Ez egytől négy-öt évig terjedő időtartamra a jelenleginél rosszabb vízminőségi viszonyokat teremthet, amelyre számítani kell. Ez alatt az időszak alalt célszerű ugyanakkor részleges vízcserét is végrehajtani, amely rövidíti a stabilizálódás idejét. Több éwe elhúzódó szakaszos iszapkitermelés a fentiek miatt nem ajánlott, ugyanis az iszap fclkavarásával együtt járó következmények az egész mederben és hosszútávon jelentkezhetnek. 4. Szorgalmazni kell a csapadékvíz-elvezető hálózat felülvizsgálatát, hogy azon keresztül ne kerülhessen szennyvíz a holtág vizébe. 5. A hollág által körbezárt belső területen - főleg a partmenti 100-250 m-es sávban meg kell oldani a magánüdülők szennyvízelvezetését (vagy zárt szennyvízgyűjtést), továbbá szabályozni kell a mezőgazdasági műveléshez használt kemikáliák felhasználását. Ezekkel az intézkedésekkel a még mindig jelentős mértékű nem pontszerű (diffúz) szennyezést lehet csökkenteni. 496