A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

5. szekció: Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás, a szennyvíziszap problémája - NÁDASDY GÁBOR–TÖRÖK ANNA–VIRÁGH ATTILA: A hálózatbeli vízminőség alakulása Debrecenben

volt teljes leállás is, de jobbára a részleges üzemelés volt jellemző. Emiatt a szűrőhengerekben a meglévő szervesanyag-bázison a baktériumok nagy számban elszaporodtak, mindez a fertőtlenítőszer mennyiségének emelését vonta maga után. A klór és származékai erős oxidálószerek, így elősegítették a hálózatban (az egyébként határérték alatti oldott vas- és mangántartalomból) a másodlagos csapadék képződését. Ez egyrészt megnövelte a hálózati panaszokat, másrészt a baktériumok szaporodásának is kedvezett a vezetékrendszerben. A kiülepedő anyag vastagságának növekedésével egy sajátos mikrokörnyezet jön létre. A kialakult biológiai hártyában sokrétű, összetett fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le, ami olyan szubsztrátumot képez, amely a baktérium társulások számára tápanyagként és energiaforrásként szolgál. A dolgozat elején említett keveredési zóna határa a műszaki beavatkozás miatt a IV. sz. Víztermelő Üzem felé tolódott, a városban megváltozott a víz áramlás iránya és a kifogásolt minták zömét ebben az újonnan kialakult keveredési zónában, ill. ennek szélén találtuk. Városunkban a kiülepedő csapadék eltávolítására rendszeressé vált az évi kétszeri hálózatmosatás. Talán éppen ennek a nem következetes betartása lehetett az egyik okozója az 1992-es csúcsnak (6. ábra). 1991-ben ugyanis elmaradt az őszi hálózatmosatás, aminek áthúzódó hatását 1992-ben észlelhettük. 1992-ben volt ugyan egy rövid őszi hálózatmosatás, de a csőrendszerben okozott felkeveredés több tápanyaghoz juttathatta a baktériumokat. A másik ok az ábrán látható víztermelés erőteljes csökkenése, és abban az évben még a KFCS víz részarányának növekedése, illetve az előzőekben vázolt hőmérsékleti hatása lehetett. 4.3. A vízhálózat nagyságának, térfogatának hatása a bakteriális tevékenységre 1975-ben Debrecenben a főnyomóvezeték hossza 274 km volt, ez napjainkra 600 km-re növekedett. 1990-ben a vízhálózat számított térfogata 63 ezer m

3 volt, ami az eltelt néhány év alatt számottevően nem változott. Nézzük meg, hogy az ekkora térfogatú vízhálózat mellett milyen víztermelési adatok sorakoznak. A napi átlagos víztermelés 1987-ben volt a legmagasabb 88 ezer m

3, míg 1992-ben 64 ezer m

3, 1993-ban 57 ezer m

3, 1994-ben 55 ezer m

3. Tehát a csökkenés, ha nem is olyan ütemben, mint néhány éve, de tovább folytatódik (6. ábra). Az adatokból láthatjuk, hogy a víz tartózkodási ideje a hálózatban átlagosan már több, mint 24 óra. Természetesen vannak olyan helyek, ahol a vízcsere folyamatosnak mondható (pl. a víztermelő üzemek víztároló medencéi), míg ezektől távolodva a vízmozgás egyre lassabb, sőt néhol pangó jellegű szakaszok alakulhatnak ki. 748