A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

4. szekció: Vízrajzi, víz minőségvédelmi méréstechnika és információs rendszerek - RÁTKY ISTVÁN: A Kis-Balaton Fenéki tóra kidolgozott hidrodinamikai numerikus modell eredményeinek felhasználási lehetőségei

A 2D tipusú ábrák megfelelő gyorsaságú számítógéppel mintegy filmszerűen is mebutathatók, a számítás közben állandó időintervallumonként (pl. 6 óránként) eltett "filmkockák lejátszásával". 5. A SZÁMÍTÁSOKBÓL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK Az eredményeinkből konkrétan az alábbi kérdésekre adtunk választ - a tervezett áramlástjavító beavatkozások hidraulikai hatásai, - az eltűrhető maximális vízszinttel történő árvízi levezetés lehetőségei, - a fokozatos elárasztás közben, a különböző hidraulikai terhelések hatására (a feltételezett üzemrend mellett) kialakuló maximális vízszintemelkedés és tartózkodási idő csökkenés. Az alábbiakban ezek közül csak néhányat emelünk ki. Általános következtetések 1/ Az 1981. évi számítás eredményeihez viszonyítva a vízszintemelkedés okai: - kb. 12 km-rel megnőtt a víz útja az 1981-es áramlási űthoz képest, miközben a 21Tnél a kívánt üzemvízszint maradt (105,8 mBf), - a 12 km-es áramlási út több helyen szűk, szűkebb, mint a régi vonalvezetés volt, - a két híd további szűkületet jelent, ami plusz vízszintnövelő hatású, - a mostani vonalvezetés mellett elmarad a tó felső részének puffer (tározó) hatása. Mindezeket a hatásokat az újabb vonalvezetés (terelési út és hidak) esetén olyan tényként kell elfogadni, amelyek mindenféleképpen növelik az ezek nélkül megállapított (BME 1981) maximális vízszintet. 21 A k

ülönböző igénve

k - vízgazdálkodási, természetvédelmi - néha egymásnak ellentmondó üzemelési feltételt írnak el

ő. A Z

üzem

i-t-0,3 m gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fokozatos elárasztási idő kezdetén, Zü

7

i.

m

j= 105,2 mBf esetén a tó felső részén 105,9 mBf, a tó alsó részén 105,5 mBf a megengedhető maximális vízszint, míg az elárasztási időszak végén a végső kiépítésnél, 698